2017. április 23., vasárnap

+one az Aranyhegyi-patak

Ezen a szép napon, sajnos elérkeztünk az utolsó állomáshoz. Egy utolsó kis séta itt a nagyváros szélén mégpedig az Aranyhegyi-patakhoz. Ez a patak a legnagyobb az állandó jellegű vízfolyások közül itt a Budai oldalon. A Pilis hegységből ered több forrásból.
Kicsit kóvályogva, de sikeresen odataláltunk a patakhoz vezető úthoz, majd szépen lassan odagyalogoltunk a hídhoz, ahol is a ránk váró geoláda várta már, hogy kinyissuk.
Legnagyobb meglepetésemre ez a kincs még a nemzetközi oldalra is regisztrálva volt, így mind a két helyen rögzíthettem a találatot.
Kicsit keresni kellett, hiszen elsőként nem is a megfelelő híd alatt kerestem.
Végül rátaláltunk, és méghozzá nem is Én voltam a becsületes megtaláló.
Igaz család csípésekkel is gazdagodtunk, de mindezt leszámítva sétálhattunk egy jót.
 GEONEO The Travel Bug 2017

+one a Pogány torony

GCpogi
Még olyan korán van - hangzott el a mondat, és még sétálhatnánk is ezen a környéken. Hát, legyen! Ennek örömére indultunk neki a hegytetőnek az Ürömhely alól. Egy titokzatos kis torony, ami a hegytetején mutatkozik.

A tornyot az ötvenes években az ÁVH használta őrtoronyként, majd eladták. Azóta többször is gazdát cserélt. Jelenlegi tulajdonosának tetszett, mikor megvette. "Legalább mászhatnák rá a gyerekek". Az elmúlt években történtek kísérletek a környékbeliek által pogány toronynak nevezett emlék megmentésére, műemlékké nyilvánítására. Ami annál inkább könnyű lenne, mert megvan az eredeti tervrajz és a torony körül a leomlott kövek is.


Természetesen nem akartunk a torony mellett megállni, hiszen ebben a jó időben jól esik egy keveset sétálni. A domb alján álltam meg egy utcában s gyalogszerrel közelítettük meg a helyet. Séta közben jókat beszélgettünk majd elég hamar a célba is értünk. Milyen jó volt látni, hogy nem volt egyedül a torony, hiszen voltak már ott kirándulók. Kicsit vártunk, szétnéztünk odabenn és a kilátásban is gyönyörködtünk.
Mikor már tiszta lett a levegő, vagyis elmúlt a mugli veszély már el is kezdtük keresni a kincsesládát. Nem hirtelen, de olyan 2-3 perc keresést követően már rá is találtunk. Jöhetett a bejegyzés majd a gondos visszarejtés.
Mivel ez a láda is gyorsan meglett s nem is volt olyan messzi még mindig nem volt kedvünk hazatérni. Emiatt úgy döntöttünk, hogy még maradunk a környéken. Kerestünk is egy közelben lévő másik ládát.....

GEONEO The Travel Bug 2017

+one a Gázgyári megálló 2.GCgazm

GCgazm
Római-parti tartózkodásunk egyik állomásaként ezt a helyet gondoltuk ki magunknak. Mivel az időjárás Miami, vagyis nagyszerű ezért ennek a ládának a keresésére két kerékkel indultunk neki. Végre egy jó kis újdonság a mai napba, nem olyan megszokott séta, hanem Duna-parti bicózás, geocaching és az Óbudai Gázgyár.






Az Óbudai Gázgyár

(a rejtő tollából)
"A 20. század elején a terjeszkedő Budapesten egyre nőtt a gázfogyasztás. Ennek a növekvő keresletnek a kielégítésére a főváros 1908-ban úgy határozott, hogy Óbudán a Homokos-dűlőn új légszeszgyárat hoznak létre.
A tervek elkészítésével egy elismert zürichi gázgyárost, Weiss Albertet bízták meg. Segítségére volt még Bernauer Izidor világítási igazgató, és Schön Győző mérnök. A tervezést két éven belül befejezték.
1910-ben elkezdődött a gázgyár építése. Első lépésként egy dunaparti védművet készítettek, majd a vasút iparvágányai és a közutak következtek. 1913-ra a gyár épületeinek és gépeinek nagy része már készen állt a termelésre. Az év októberétől kezdve fokozatosan megkezdték a gyár üzemeltetését. A hivatalos megnyitót 1914. június 13-án tartották.

A gyár a maga idejében a legkorszerűbb technológiát alkalmazta, amely napi 250 ezer köbméter gáz termelését is lehetővé tette. A területen tizenegy kilométernyi vasúti pálya kapott helyet, amely közvetlenül a budai, jobb parti körvasútra és az esztergomi vasútvonalra kapcsolódott.
A gyár területét saját lakóteleppel és egyéb kiszolgáló épületekkel vették körül. Ezek voltak a Almási Balogh Lóránd által tervezett, szintén 1914-ben épült Munkástelep és a Tisztitelep. A munkástelep még ma is a kor hangulatát idézve ad otthont az itt élő volt gázgyári munkásoknak.

Az első világháborúban Óbuda lakosainak a villamos áramot a gyár területén található, Sulzer által gyártott dízel-aggregát biztosította. A ma is álló és működőképes gép 180 fordulat/perc-nél 800 LE teljesítményt ad le, és 110 voltos egyenáramot termel. A háborúk után a gázgyártás újraindult az üzemben.

A gyár a gáz mellett még egyéb melléktermékeket is előállított, mint a koksz és kátrány. A kátrányt a ma is megtekinthető kátrány-tornyokban tárolták, és itt választották szét gravitációs úton könnyű és az útépítéshez használt nehéz kátrányt.
A főváros földgázra való átállása miatt már 1980-ban be akarták zárni az üzemet, de erre csak négy évvel később, 1984 októberében került sor. Ennek oka, hogy az energiaválság miatt az itt termelődő kokszra szükség volt.

1984-től 2004-ig a területen csak adminisztratív munkát végzett a gázművek. Ezt követően került át a terület a főváros tulajdonába. A területen található kiemelkedő értékű épületeket műemléki védettséggel látták el. Néhánynak a közelmúltban sikerült új funkciót találni. Azokat felújították és a környéküket parkosították. Az egykori gyár déli részében irodaházakat és lakóparkokat hoztak létre.
A meglévő tervek alapján a műemléki épületegyüttesből múzeumot, illetve kultúr- és fesztiválparkot kívánnak létrehozni."


Na, de ennyit a ládaoldalról, jöjjön hát a kerékpározás. A parton sikerült két tuti bicót bérelni jó pár órára egy ezresért, majd indultunk is neki a Duna partnak, majd a Gázgyári megállónak. 

Kicsit kóvályogtunk a környéken, de végül a GPS sikeresen odavezetett bennünket a megfelelő ponthoz. Jöhetett az apró ládika megkeresése. Szinte egyből rányúltam a rejtekhelyére. Igaz loggolni nem tudtam, de a jelszó az sikeresen meglett.
Egy kicsit még bicikliztünk itt, majd vissza gurultunk a partra, hiszen a mai napra még tartogattam egy igazán kellemes meglepetést.

Ezzel a találattal a Római-parti ládázás be is fejeződött. Biztos vagyok benne, hogy erre a helyre még biztosan vissza jövök, jövünk, hiszen nagyon jól éreztük magunkat. Na most már jöhet a jól megérdemelt lángosozás....

GEONEO The Travel Bug 2017

+one a Római-part

GCRMPR
Előző bejegyzésemben már írtam, hogy ezt a napot a Római-parton töltöttük, ahol a magyar geoláda sem maradhatott lefüleletlenül.
A Római-part az Aquincum és Újpest közötti vasúti hídtól északra fekvő budai partszakasz, amely a víz, az evezés, az üdülőterület és a szórakozóhelyek sajátos atmoszférájú együttese.
A parton végigsétálva üdülők, csónakházak, szórakozóhelyek, stégek váltják egymást.

Tehát a jelenlegi ládázás most ezen a szép helyen történt. 


Ez a kétpontos multi végig sétáltat a parton, melyet most jó szívvel kerestem főleg, hogy nagyon jó időben sikerült ezt megtennünk - csupa napsütés és jó kedv.
A "láda" két virtuális pontjait elég gyorsan és sikeresen leolvastuk, majd indultunk is tovább a mai nap folytatására.

GEONEO The Travel Bug 2017

Traditional Cache GBGA-03 - Roman Beach

Egy nagyon jó helyre sikerült eljutnom, még pedig Távolbanézővel. A mai napra egy kis kirándulás volt betervezve, némi extrával.
Több minden történt ezen a napon, amiről talán bővebben is beszámolok a későbbiekben.Most csak nagy vonalakban a napról és a találatról.
Egy kellemes kis séta, túra a Római parton, magyar és nemzetközi ládázás - kerékpár túra, ládázással - lángosozás - majd hajókázás a Dunán. Később pedig ismételten ládázásokkal zártuk a napot.
Itt tartózkodásunk alatt ez a nemzetközi láda volt a kezdet.....
GEONEO The Travel Bug 2017 

Ládázás Szlovákiában 2017 2.0

MADE IN SZLOVÁKIA
Ismét eljött az ideje, hogy egy újabb ládázásomról írjak egy újabb bejegyzést, még pedig Szlovákiai ládázásomról.
Egy olyan helyszínre jutottam el ismét, ahol kb. 20-25 évvel ezelőtt már jártam, de most a ládák miatt is ismételten meglátogattam a helyet. Úticél: Bajmóc, Bojnice.
Irány a négykerekű logisztika majd irány a határ! Elég gyorsan sikerült átkelni a határon, viszont az odavezető út egy kicsit hosszúra sikeredett. Most nem a főutakon haladtam, hanem számomra még ismeretlen területeken lavírozhattam. Szécsény felé vettem az irány és arra felé gurultam át Szlovákiába. A határon túl nagyon megnyugtató területen haladtam végig Zólyom irányába. Sehol egy hirdetőtábla, semmi városi inger, semmi aggasztó, csak a táj és a nyugalom, na persze meg a csend. Nagyon jó volt ezen a környéken kocsikázni, hiszen a vezetés mellett a tájban való gyönyörködés is kikapcsolt egy kicsit.
Miután a „zöldet” elhagytam, jött a nyüzsgő autópálya Zólyomtól, ami már igazán közelebb vezetett a kiszemelt állomásra Bajmócra. Szépen haladva, elértem a lehajtót és már irányban is voltam a kis település felé. 

Traditional Cache Kamenný kostol


Útközben azért sikerült egy geoládát is lefülelni, hiszen ha már pihenő akkor legyen egy kis kessing is benne. A kápolna mellett gyorsan le is parkoltam és GPS-el a kézben már indulhattam is a kincsért. Elég gyorsan meg is leltem a rejteket, majd loggoltam is befelé!
Megjegyzem a láda által kívánt bemutatni való kápolna mellett egy igen érdekes jelenséggel is találkoztam. Egy idősebb néni volt a bokrok közé „bepihenve”, biztosan elfáradt és úgy gondolta na majd a bokrok között alszik egyet. A mellette lévő bevásárló szatyorból kifigyelt ám némi üvegecske, ami azt mutatja, hogy az lehetett a bűnös amitől elfáradt. Milyen érdekes, egy törött üveg sem volt a zacsiban, biztosan védte a betonúttól. Na, de térjünk is vissza az utazáshoz, hiszen innen még volt jó pár kilométer amíg a kastélyhoz értem.
A településre való érkezésemkor már lehetett is látni a csodálatos kastély tornyát, majd egyre közelebb érve már arra is fel figyeltem, hogy igazán felkapott helyre érkeztem, hiszen tömeg az van.
Gyors parkolás a kastélypark mellett, persze fizetős itt is minden és euróban. Napi jegy megvan, jöhet a kastély körüli séta, majd irány a közeli láda felkeresése, ahová egy vándorbogarat szeretnék elhelyezni.
Nem igazán emlékeztem a helyre, de biztosan megváltozott azóta mióta nem jártam erre. A kastély körül souvenires placcok és persze kajáldák, büfék. Már az elején ki is szemeltük, hogy a mai menü az biztosan lángos lesz!
Körbe kerültük a kastélyt, jöttünk, láttunk, de most már jöjjön a kessing. A vár mögé érve megtaláltuk az odavezető utat, majd gyorsan rá is találtunk kincses ládikára. Természetesen bejegyzés, pecsét és pár fotó – a travel bug útnak indítva!
Ezt követően még egyszer megkerültük a kastélyt és a közelben lévő ládák irányába indultunk. Hál' Istennek voltak siker élményeink, megleltük az elrejtett kincseket.
Ládázás után egy kicsi nézelődés még a csokiknál, a hűtőmágneseknél és már indulhattunk is megenni az igen érdekes lángost. Nagyon finomra sikeredett a lángos, kicsit másképp ízesítik errefelé, még ketchup-al is kérheted és tatziki-vel.

Az időjárás hála az égnek nekünk kedvezett, hiszen szikrázó napsütés volt. Annak idején, erre még emlékszem, hogy esőben jöttem el a kastélyhoz. Most egy pólóban lehetett flangálni a szabadban.
A nap végeztével nem maradt más hátra mint a hazafelé való indulás. Messzi van még a haza, pedig még maradtam volna. Annyi biztos, hogy a környékre még tuti, hogy eljövök.
Traditional Cache Lovinobana
Nem utolsó sorban, de a hazafelé vezető úton még sikerült egy gyors ládázást is beiktatni. 
GEONEO The Travel Bug 2017