2009. szeptember 27., vasárnap

Kerékpár

Így hétvégén eszembe jutott, hogy olyan messzi van a PMR tőlem. Mi lenne ha kétkeréken látogatnám meg.
Szereztem egy felújításra szoruló mtb.t, szereztem még egyet, este hoztam még egyet.
No akkor 3-ból már majd csak lesz egy bicóm.
Kicsit szétszedem kis festés - összeépítés - kell pár alkatrész.
Ha készen lesz dobok fel képet before-after és neki indulok a hegynek.
Biztos jó lesz ha épségben fel és főleg vissza érek majd.
Kíváncsi vagyok mikor leszek vele készen.

Tudja valaki milyen kerékpárral a PMR-re menni? Persze Rózsaszentmárton - Pincék felé és a P+-on???

Gyaloglás-Futás-Kerekezés (Repülni olyan snassz)

Csak úgy

A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak. A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.
Robert Louis Stevenson

2009. szeptember 24., csütörtök

Nagy igazság

Mindenki tanulhatna belőle!Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, hogy elviszi vidékre 7 éves kisfiát azzal a céllal,
hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a
dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.
Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek.
Amikor a vidéki út végén tartottak, az apa megkérdezte fiát.
- Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Nagyon jó volt apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És mit láttál meg mindebből?
-Azt, Apa, hogy nekünk egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon,
ők meg egy tó partján laknak.
A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi
udvarunk a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van
idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek.
Te viszont, és Anyu egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.
Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, hogy milyen gazdagok is lehetnénk

2009. szeptember 23., szerda

GCSVR

Az idáigi legjobb bejegyzés hogy öltönyben keresték fel a ládát fenn a hegytetőn.

2009. szeptember 21., hétfő

GCSVR dobogós megtalálása

Ez nem semmi.

Gratulálok EndreiTeam -nek szép teljesítmény.

A láda elhelyezés időpontja: 2009.09.19 15:00
A láda megjelenés időpontja: 2009.09.21 19:30
Megtalálás: 2009.09.21 20:46


geoneo

GCSVR

Sziasztok!
Egy kicsit bővebben a GCSVR rejtéséről.
Gyönyörű napsütés és jó kedv. Csak ez kellet a mai kiránduláshoz.
Aszfalton indultunk és az első lépéseket amíg nem érkeztünk meg az erdei ösvényhez azon is tettük meg.
Jobbra kanyarodva a földútra már érdekes kép tárult elénk.
Hát elég magas, jól meg gondoltuk ezt?
Szembe találkoztunk fiatalokkal akik kérdezték, hogy melyik túra szakosztálytól jöttünk, valami verseny volt ma erre. Kezükben pecsét, de nem kértünk belőle. Mondtuk mi csak sétálgatunk mert szép az idő. Közben rájöttem hogy Hatvan szervezett erre teljesítmény túrát a mai napra.
Mentünk is tovább már nagyon közel volt az erdő. Az emlékeimben nem fenyő hanem tölgy volt. Kellemeset csalódtam mert rosszabbra számítottam. Nagyon jól esett a fenyő illat így az ősz derekán.
Be is értünk az erdőbe - Kevin csekkolta a turista jelzést. Mivel ma ő a vezetőnk így követtük végig az úton.
Ami nagyon jól esett hogy van egy kis lankás félúton, így meg lehet pihenni az egyenesben.
Friss levegő, kellemes meleg, fenyő illat. Tovább menve a "sötétben" megpillantottuk a napvilágot. Az ösvényből kifelé már végre a tetőn leszünk. És igen látjuk már a tetejét. Emlékeim szerint valami kő vagy beton lap a teteje. Úgy is volt. A tető megörökítve, most már jöhet a táj bekebelezése. A kilátás ami fő célpont - persze a láda után - meg is csodálhattuk és gyönyörű volt ami elénk tárult. Kicsit úgy éreztem, hogy itt a világ teteje. Olyan érdekes, hogy a Somlyó egyik fele fenyő erdő a másik meg kopár.
A sziklák is nagyon tetszettek. De nem sokat sétáltam közöttük ugyanis el jött az ebéd idő.
El sem hiszitek, de burgonyapüré és fasírt meg némi gyümölcs. Ott a hegytetőn, persze otthoni készítés volt. Szóval pléd kiterít és neki láttunk madárlátta ebédhez.
Egyedül csak a valamiféle legyek zaklattak és nem akartak tágítani. Még helyet is kellett változtatnunk miattuk.
Ebéd után még kicsit csodáltuk a kilátást majd el jött a nap fénypontja a láda hely keresés.
Nagyon tanakodtam hová is kellene kirakni. Találtam szép helyeket és a sziklák is jól rejtették volna, de mivel régi álmom az 1 fa, annál döntöttem. Annyi nehézség azért volt, hogy pár darab követ oda kellett telepíteni, hogy tökéletes rejtek legyen. A láda kihelyezés megtörtént - többszöri ellenőrzés GPS-el és készen is van.
Most már indulhatunk lefelé, bár még maradnék hiszen nagyon szép a kilátás és jól éreztünk magunkat.
Ami nagyon jó ebben a helyben, hogy mindig látogatják. Például mikor már a ládától jöttünk visszafelé akkor egy pár sétáltatta kutyáját. Szóba is elegyedtünk velük. (A ládáról nem szóltam ám)
Kevin fiam olyan kipihent lett lefelé menet, hogy majdnem az egész szakaszt lefutotta. Viszont a szaladgálás ahhoz vezetett, hogy az aszfaltra érve már nem igazán bírta a menetet. Kicsit nyakba kellett venni. Pár száz méter múlva viszont újra szaladgálni támadt kedve.
Beérve a községbe jó volt visszatekinteni, hogy nézd csak ott voltunk fönn....