2010. július 26., hétfő

+one - Jellys Gnarrrz

A nap fénypontja a TB (travelbug) megtalálása. Már régen találtam vándorbogarat úgyhogy rögtön meg is ragadtam. Megjegyezném amikor célirányosan keresek TB-t akkor sosincs benne, most, hogy nem gondoltam lett egy TB. Remélem hamarosan Olaszországban lesz elrejtve.

Geoneo stat 2010.július

 2010-07-24
Jelenlegi állás - a tervezett ládatalálatom kimutatása. Nem gondoltam volna, hogy szinte fél év alatt teljesítem amit egész évre tűztem ki. A végén még megduplázom a terveimet.
Véleményem szerint a júliusi hónapban már nem lesz találatom. (de még ki tudja)







A lényeg, hogy nagyon sok szép, számomra ismeretlen helyre eljutottam, amit a geocachingnak köszönhetek.


+ Markaz (GCMRKZ)

Markaz (GCMRKZ)

Ehhez a rejtéshez a geocaching verseny és fesztivál után érkeztünk meg. Kissé letörve szálltunk ki az autóból, de amikor megláttuk a látni valókat már el is felejtettük, hogy nem nevezhettünk.


2010-05-30

Az első pontot már korábban lefüleltük amikor a GCMZTO-nál jártunk. A láda ezen pontja egy kis levezetés volt. Nem volt elegendő időnk a többi pont bejárásához.
Itt a rejtés nagyon találó volt, nagyon tetszett. Ez biztatott ennek a ládának megtalálására.


2010-07-24

Domoszló felől érkezve a rejtés pontjait hátulról kezdtük. Nem is bántam meg, hiszen gyönyörű helyre érkeztünk és a látnivaló is nagyon tetszett.
Először a láda felé vettük az irányt Kevin 10-el, addig Alexa a koronában gyönyörködött és látni lehetett arcán, hogy mennyire örül, hogy végre hét ágra süt a nap.
Viszont mire odaértünk a rejtekhez már Ő is odajött és kíváncsian várta hol is lehet.
Ekkor érkezett a meglepetés - Mikulás - persze csak a neve Mikulás itt a játékban. Korábban már olvastam róla, tudtam ki is ő. Rengeteg megtalált ládája van, olyan 2500 körül. A geocaching profiljára is emlékeztem, szóval ő is neki látott a loggolásnak. Végre újból összefuthattam kesserrel a ládikónál, főleg Mikulással.
Ő is csinált egy két képet, váltottunk pár szót, megemlítettem, hogy nem engedtek már startolni a versenyen mert 15 perccel később értünk oda. De már nem is lényeges számomra a verseny - jobban örültem a találkozásnak. Különösen annak, hogy emlékezett hol is rejtettem már ládát, és hogy meg is kereste azokat. Heves és Nógrád - ez az én rejtő pályám itt tevékenykedek.
Még egy képet is csinált Kevin 10-ről azaz az egyetlen kisfiamról - jól esett. Remélem hamarosan viszont látom a képet. Ezek után visszarejtette a kincses dobozt majd elköszöntünk. Sietett tovább a többi pont felkereséséhez.
Mi még sétáltunk itt egy kicsit. Megnéztük a kinn hagyott fedett színpadot is. És a mögötte rejtőzködő kilátást.
Ezek után most már megnézzük a köveket és a koronát. Minden egyes kőnél fényképezni kellett. Jó időben, jó helyen és még az időjárás is nekünk kedvezett.

A korona





Irány a következő állomás

Itt kicsit elkeveredtünk, mert az út le volt zárva valami építkezés miatt. Tovább mentünk és a temetőhöz lyukadtunk ki. Ami nem is volt felesleges, mert legalább a rejteken kívül mást is meg tudtunk csodálni - a kilátást. Érdemes volt ide feljönni. Végre ebből az irányból is látjuk a tavat.

A kilátás

Már-már tikkasztó meleg volt úgyhogy irány most már a pont felkeresése. Az úton közelben parkoltunk és Én felsiettem a ponthoz. A rejtés itt is meglepett. Nagyszerű és ésszerű a rejtés. Kicsit megcsodáltam a tájházat kívülről, majd vissza indultam mert már nagyon kíváncsi voltam a 2. pontra.

A második állomás egy tó a házak között. Mikor megláttam még nem is tudtam mit rejt és milyen értékei vannak ennek a kis tavacskának, helynek. Érkezésünkkor gyermekek játszottak a partján, de amikor kis családom is a tóhoz érkezett ők csendben elmentek a partról.


Egy csendes kis hely
 Jöhetett az információs tábla olvasása, majd egy kis séta a tó körül. Nekem fel sem tűnt, hogy van benne hal állomány is. Rögtön a rejtésre koncentráltam kerestem is ahol kellett, de nem találtam meg. Ekkor versengés kezdődött közöttünk, ki az aki megtalálja a rejtett kincset. Már megint Alexa találta meg. Itt is pompás rejtéssel szembesültünk. Végre egy olyan multi láda, ahol nem kell számolni, olvasni a táblát, behelyettesíteni - hanem minden egyes ponton egy kis ládika vagy a jelszórészlettel vagy ajándékokkal tele. Akkor most mi is legyen a megtaláló kívánsága?
Gyorsan eldöntöttük, ugyanis autó duda  hallatszott és hogy dinnyét vegyenek - na ez volt a nyeremény - egy jó nagy méz édes görög dinnye.
Nagyon rendezett kis parkban voltunk, jól esett, hogy vannak még olyan helyek amikre odafigyelnek és kezelnek.


Halak
A tavat körbesétálgatva most már nekem is fel tűnt, hogy nem csak egy aranyhal aki itt lakik, hanem elég nagy pikkelyesek is vannak.
Próbáltunk hozzájuk közelebb menni, de mindig meghallották, érezték közeledésünket. Így csak távolabbi fotót sikerült készítenünk.

Boldogan
És fáradtan

Kevin ekkor már nagyon elfáradt - persze meleg is volt - nem maradt más hátra, hogy hazafelé vegyük az irányt.

Köszönjük, hogy itt lehettünk.

Talán mára még van egy program, de az már nem ládakeresés, hanem egy kis kikapcsolódás - falunap egy közeli településen.

Megérkezett Mikulástól a fotó Kevinről:




+one
2010.07.24

2010. július 25., vasárnap

+ XIX. Magyar Geocaching Fesztivál és Verseny (GC19FV)

  XIX. Magyar Geocaching Fesztivál és Verseny

Eljött végre a várva várt dátum 2010.07.24. A geocaching fesztivál és verseny időpontja. Most már csak nem jön közbe semmi ha eddig vártam.
Készülődés, pakolás, öltözködés csak ez amit ma csinálni kell. Megnéztem a nevezési időpontot 12:00 na akkor baj nem lehet.
Persze minden akadályozott délelőtt. Az idő is eléggé elromlott. Elég későn indultunk útnak irány Domoszló. Mikor Markaz környékén jártunk már 12:00 óra lett, de csak engednek még indulni. Megláttuk a célpontot hátizsák és irány a regisztrációs pult. Sajnos lecsúsztunk már az induláshoz nagyon késő lenne.
 Nem maradt más mint a fesztivál - azaz a nézelődés. Egy pár érdekes dolgot megnéztünk, sétálgattunk - az állatsimogató nem maradhatott ki.
 Ezek után letörten távoztunk a helyszínről. Sajnos a versenyről lemaradtam, de nem törtem le teljesen - nem is a verseny számít hanem a közelben lévő táj, látványosságok lefülelése.
Meg kell mondjam a verseny csak addig vonzott amíg oda nem értem, ezt követően már tovább is álltunk és már a GCMRKZ láda amire csak gondolni tudtam.
Idáig a versenyek tőlem mindig távol álltak de csak km-ben, ez közel volt és mégsem értem oda. Valami oka csak van.
Talán majd legközelebb egy nagyobb versenyre eljutok.

geoneo

2010. július 19., hétfő

+ Nagy-hársas (GCPMR)

 Nagy-hársas (GCPMR)

Íme:
 
Egy kerékpáros találat

Korábbi bejegyzésemben említettem, hogy szeretnék kerékpáros találatot is. Ez most jó pár hónappal utána megvalósult.
Sajnos a kerékpár nem került megépítésre, inkább egy kész kerékpárral indultam útnak. A közelmúltban vásároltam egy telós biciklit - na de nem profit - csak gyakorolni, hogy megmászhassam vele a Nagy-Hársast. (GCPMR)

Szóval eljött a nagy nap - kis hátizsák, PDA a russával elindítva és irány az aszfalt. Szeremcsémre nem volt meleg, sőt a szél igen erősen is fújt, persze szemben.
Aszfalton kb.1,5-2km-t kellett tekernem, de bevallom többször is le kellett szállnom a szekérről. Nem szokta a p....... a vetést.


Közelítettem a rózsai pincékhez ahol hál' Istennek véget ért az aszfalt út. Neki indultam a turista útnak először a pincék között, majd azokat elhagyva rátértem egy alig használt turista nyomvonalra.
Sajnos nem találtam a leágazást amerre Én szerettem volna menni, így egy kicsit kerülnöm kellett mire a piros jelzésre hajtottam. Ekkor már elég intenzíven kezdett sütni a Nap, de nem volt még vészes.

Elértem addig a pontig, ahol már jó 10-15 éve jártam utoljára akkor is csak gyalog. A táj ismeretlen volt nem emlékeztem rá merre is vezet az út. Ekkor már 320m magasan voltam - idáig csak felfelé kellett hajtanom, ami eléggé kifárasztott. Többször megfordult a fejemben, hogy itt a vége a kirándulásnak - nem nekem való ez.
Mégis a kitartás és az akarat új erőt adott és nem adtam fel, hajtottam tovább néha meg-meg állva és sétálva.


Mikor korábban kigondoltam, hogy erre a helyre kell jönnöm nem is tűnt fel, hogy az odafelé vezető út csak fölfelé vezet. Ami a célba éréskor eszembe jutott, hogy visszafelé csak lefelé gurulnom kell.

Mikor oda értem a Hársas aljához elolvastam a kiírást, pár perc után tovább indultam fölfelé. Szinte csak gyalogoltam innentől, de azért próbáltam hajtani is.


Megcsodáltam a közeli vadetetőt is - pihenni pont jó volt, ekkor már árnyékban voltam ugyan, de olyan erősen tűzött a nap, hogy csak úgy ömlött rólam a verejték. Egy pár méhecske és bogár teljesen felkísért a tetőre. Nem tágítottak mellőlem.

Ezek után elhagytam a Heves megye határát és át gurultam Nógrád megyébe. Ez kb. 390m-en volt, elég rövid távon jó nagy szintemelkedéssel. Egy jó párszor megfordult a fejemben, hogy félre teszem a kerékpárt és gyalog folytatom fölfelé az utamat. Na de hát azért indultam el két keréken, hogy kerékpáros találatom legyen! Egyre nehezebb volt már számomra a bicikli vonszolása a köves, sziklás, nyomvályús úton. Ekkor már olyan 480m-en lehettem. Az fordult meg a fejemben, hogy jó helyen járok e, mert a kilátót azaz a Geodéziai mérőtornyot még mindig nem látom, pedig pár helyről már láttam hogy ott van, pl. a 21-es főútról.

Na mindegy azért megyek tovább kitartóan. Közben felidéztem a leíráshoz bejegyzett logokat, hogy milyen meredek is ez a környék, hát igen most épp meg is tapasztalom.
 
 Már kb. 500m-en járok és még mindig nincs sehol a kilátó, érdekes. Többször néztem a GPS-t, hogy lássam milyen messze is vagyok a ládától. 1,2km-nél kezdtem figyelni, majd 1km, 750m, 500m, 274m elég lassan haladtam felfelé. Röviddel azután már megláttam egy kerítést és fényt - egy kis tisztás mondhatnám. Ekkor már kezdtem remélni, hogy hamarosan csak meglátom a mérőtornyot. Felpattantam a szekérre még egy pár méter tekerés és végre feltűnt a torony - na végre - a szemem előtt.
Szinte öröm ujjongás volt amikor megláttam. Na akkor most fújunk egy pár percet. Kerékpár kitámaszt és amiért idejöttem, fotó a toronyról ahol a kerékpárom is főszereplő.

Elindultam gyalog keresgélni a kövek, sziklák közt. Néha mást mutatott a GPS - azaz megviccelt. Egy jó húsz percig keresgéltem mire rátaláltam a rejtekre. Nagyon tetszett a rejtés és az is hogy elég méretes ládát találtam a szikla alatt. Bejegyzés után gondosan visszarejtettem. Közben motyogtam magamban ez is meg van (+one).
 
 Most már üljek a bicóra és irány a visszafelé út. Igaz is - vissza csak lefelé kell mennem.

Ezt a találatot kesser társammal szerettük volna lefülelni (chavez82), de erről most Ő lemaradt, mert Én hirtelen felindultságból jöttem fel ide.

Felkészültem, majd megtekerés után szinte csak a féket kellett húznom addig a percig amíg a domb aljába értem. Elég érdekes volt köveken, csúszós, porhanyós talajon lefelé száguldozni a dombról. Néha megfordult a fejemben mi lenne ha....

Éppen érkeztem a domb aljába ahol végre kiértem a fák közül és egy kicsit egyenes úton kerekezhettem tovább. Vissza-vissza néztem, hol is voltam fönn. Pihenésképp gyalogoltam egy kicsit a lankásabb részen majd újból elérkezett a lejtő ahol már végre megszoktam a paramétereit a kétkerekűnek és bátrabban vettem az akadályokat. Néha még fotót is készítettem, kortyolgattam egy kis langyos üdítőt majd beértem a pincék fölötti turista útra ahol egy kis árnyék várt. Jól esett ebben a melegben árnyékban tekerni. 

Sajnos hamarosan véget ér a kiruccanás, megérkeztem a pincék aljához - egy utolsó visszatekintés és pihenés majd irány az aszfalt és be Rózsaszentmártonba.
 Meg kell említenem így a végén, hogy a kerékpárom azért nem teljesen jól szuperált ugyanis egész úton befogott az első fékem - ami különösen a parton okozott nehézségeket. (az út végére sem javult az állapota).

Hát sokszor emlegettem, hogy soha többet nem ülök kerékpárra jó nekem a gyaloglás - azt nekem
találták ki.







 És így néz ki a szint amit megjártam (de nagyon:)))


A russa programból készített kép:

Másnap rengeteg ismerősnek tartottam élménybeszámolót - jómagam is büszke vagyok magamra a kitartásért, hogy felmentem a tetejére.

Chaveznek is megemlítettem, hogy hol jártam és mondta is, hogy neki is fel kell mennie csak azért is.

Megint csak köszönni tudom, hogy itt lehettem.




 2010.07.18

2010. július 17., szombat

+ Egri csillagok (GCECSI)

Egri csillagok (GCECSI)

Hát ez egy többszörösen felkeresett hely, többszöri neki futás és mindig mutat valami újat a számunkra.
A családdal elég gyakran látogatott hely Eger - szép, sok a látnivaló, kellemes és jókat lehet sétálni a Dobó téren például. A várban már sokszor voltunk, de mindig akad valami új a számunkra.
Mai nap Végvári Vigasságok ami ránk várt, pedig nem is tudtuk, hogy rendezvény lesz. Más ügy miatt látogattunk el Egerbe. Ha már itt vagyunk akkor nézzük mit is rejt a Dobó-tér.

Évek óta próbálom tervezni, hogy augusztus 20-án megnézzük a virágkarnevált, de mindig közbejön valami, vagy "újratervezés". Talán az idei évben sikerül. Gyermekkoromban több éven keresztül kijártam oda.
Ma sok árus volt és sok-sok program a téren. Nagyon jól sikerült kis nem tervezett kirándulásunk lett. Szinte minden boltba benéztünk a közelben - benn klíma is van :)
Angyalok, hastáncosok is sétáltak a téren. Voltak régi korabeli öltözetek, fegyverek - nagyon tetszettek a programok.
"Mákvirágok"

Most nem mentünk be a várba több okból, de azért a hiányzó jelszóért felmentem.
Remélem újra látom Augusztus 20-án

Ez egy korábbi kép amikor a szobroknál jártunk. Érdemes ebben a parkban sétálni és szétnézni. Gyönyörű a szökőkút a tó és friss levegő. Az alábbi képen egy zenész citerán játszik és persze énekel is. Őt mindig meglátogatjuk és hallgatjuk egy kicsit.
A vár máshonnan

Ez egy érdekes találat, hiányzó láncszem. Először nem tudtam mit is figyeljek, de utána meglett. Érdekes, hogy annyiszor jártam már Egerben, hogy más már unná, de Én mindig jót sétálok itt. Viszont a Minaretben még nem voltam fönn. Előtte, mögötte, mellette többször is, de csak most mentem fel. Kevin fiammal neki is indultunk felfelé - szinte rohantunk. A látvány páratlan.
Fel nézni is sok

Mentünk a tetejében egy-két kört, kifigyeltük az egri népet, letekintettünk a lent maradtakra - kis pontoknak látszódtak. Pár perc után irány lefelé. Általában gyorsabb a vissza út, de most fordult a helyzet - elég lassan vánszorogtunk lefelé a szűk helyen a lépcsőkön körbe-körbe.
Még sokszor eljövök erre, de az már biztos, hogy nem megyek fel újból (most ezt mondom) elég érdekes egy élmény volt.

GN

+ Gyertyános (GCGYER)

Gyertyános (GCGYER)

Meg kell említenem ezt a pontot sosem mertem meglátogatni, pedig rengetegszer láttam már az autópályáról és már mentem is el mellette a műúton. Most már nem hagyhatom ki. Azt gondoltam a távolból, hogy ez igen magas és távol a lakott terület erre több időt nagyobb túrát, kirándulást kell terveznem.
A közelbe érve szinte magam előtt láttam a kilátót. Akkor most lefülellek. Természetesen most sem fáztam a tikkasztó melegben és amikor elindultam felfelé azt már nem is említem. Nagyon jól esett a felfelé kaptató út páratlan mindenkinek csak ajánlani tudom. Ez olyan pont amit meg kell keresni.
Kis levegő után kapkodás után fel is érkeztem a domb tetőre, nem is a láda volt az első amit kerestem hanem a kilátás. Már azért is különleges a hely mert Somlyó-hegy és Én is rejtettem a Somlyóra egy ládát a GCSVR-t. Csak az nem ez a hegy.

Rögtön be is kellett mennem mert ott árnyék is van. Sokaktól olvastam sajnos zárva volt, de most nyitott. Amin elgondolkoztam az alsó szinten, hogy miért is van az ajtó fölött az a nagy lyuk.


Hát ezért.

Kilátás a Hungaroringre.
Portré (sanda mosoly - ez is +one)
Ezen jöttem felfelé?
Csak szépen sorjában, sorakozó!!!

Örülök, hogy itt lehettem.

A hely megérdemelné az igazi ládát, nem csak virtuálisat.

GN