2011. február 8., kedd

Agancstúra 11. és kessing

Olyan mintha tavasz lenne, nekünk sem kellett több. Ki a szabadba és irány a természet. Korábban már beígért helyre szerettem volna elvinni a családod egy csodaszép kastélyhoz ahol persze egy pár állat is van, hogy csodájára járhassunk. Nem utolsó szempont volt a geoláda találat sem. Persze ezt a ládát (GCFkas) Én már kilőttem, de Kevin még nem loggolt be és nekem is újat mutatott a hely. De ezt az alábbiakban leírom.
Neki indultunk az aszfaltnak négy keréken, majd kis idő múlva már meg is láttuk a táblát csak 4km a kastély. Mondhatnám tűzött a Nap ezen a "tavaszi" délután.

Érkezéskor észrevettük, hogy ez a hely szinte mindig teli van vendégekkel, látogatókkal. Ami nekünk nem okoz gondot Mi is elférünk.
A fák között kicsit vizes, saras az út, de szinte észre sem vettük mert a látványra koncentráltunk. Első állomásunk persze a dámszarvasok voltak. Végre testközelből tudtuk nézni, elemezni a vadat.
Kecses és nagyon aranyos - megengedte, hogy megsimogassuk, persze csak azért mert nem mozogtunk és nem volt hirtelen mozdulatunk.
Rögtön mellette a pávát láttuk és csak arra vártunk, hogy nyissa már szét a tollát.... Nem akarta. Mindenhol valami kis állat sétálgatott, legelészett. Itt egy vadkacsa, amott egy nyúl. Nagyon jól mutattak egymás között az állatok.

Nem lehetett betelni a szarvassal, főleg amikor a másik agancsos is megérkezett, hogy egy-két kukorica szemet befalhasson. Csak úgy ugrálták át a kerítést, meg sem kottyant nekik. Néha harcoltak egy kicsit azaz összeakasztották az agancsukat, majd megkergették a "lányokat". Igen volt három suta is köztük. Olyan jól mutattak így együtt. Csak szaladgáltak körbe-körbe néha meg-meg állva.
Ezt követően, egy kis sétára indultunk, hogy az általam már ismert helyet megmutassam a családnak. Lefelé vezettük az utunkat a medencéhez. Nagyon csodálatosan kiépítették a kastély környékét, tényleg csalogató egy hely. Közben még körbejártuk az állatokat, megnéztük hogyan ebédelnek.
Persze a medence most nem alkalmas még fürdőzésre, mindenhol jég és sár. Olyan szépen folyt a víz az erdőben egy darabig néztük is ahogy a jég alatt folyik és előbukkan majd ismét eltűnik a habok között.

Ekkor már élesítettük az eszközt, keressük meg a ládát amit elrejtettek. Gondoltam magamban ez egyszerű lesz hiszen már voltam itt és lefüleltem a ládikát.
Na akkor erre, be az erdőbe, de hát utunkat állta a víz és a jég. Mintha egy jeges folyó választana el minket a céltól.
Közben rápillantottam a GPS-re, nem is kell arra menni ahol korábban megtaláltam. Valószínűleg áthelyezték valami miatt. És igen a térképem most másfelé jelzi a rejtést. Akkor irány keresni, most már nekem is kihívást jelent a keresés. Átnézegettük a fák töveit, hátha látunk valami nem odaillőt.
Jól eső volt hogy a ládát Kevin találta meg, olyan boldog volt, hogy csak na.
Persze az első dolog, hogy mit is vegyek ki belőle? Kivette a szerencse kavicsot, majd a csereajándékot is beleraktuk a ládába. Loggolni nem akart de a jelszót följegyeztük.

Most már indulhatunk, persze még nem haza mert újra meg kell néznünk a szarvasokat. A visszafelé vezető utat már másik irányba indulva kezdtük meg. Így a kastélyt is körbenézhettük. Egy kis szarvas etetés majd póni simogatás után elindultunk a parkoló felé.
 sunyít
 




Mielőtt haza indultunk volna azért még a befagyott tavacskát megnéztük, hátha előtoppan egy-két hal is. Rövid ideig még nézelődtünk a kastélykertben, majd újabb élményekkel teli elindultunk hazafelé.


És hogy hol is van a hely?

Nagyobb térképre váltás

GN-geoneo
2011-02-05

2011. február 5., szombat

Agancstúra X.

Friss levegőre vágyva és gondolva meglátunk egy-két őzet a környéken, neki indultunk a szántásnak. Kicsit távolabb már rögtön őz csorda legelészett. Ötletként felvetettük, hogy a vadászlesből majd jobban és nyugodtabban tudjuk őket kifigyelni. El is indultunk a kilátó felé. Ekkor pár percek alatt kezdett erősen hűlni a levegő.
https://picasaweb.google.com/100256385690973706504/OneGeoneoBlogja?locked=true#5568809537148942530
Érezhető volt ugyan, hogy a Nap próbálkozik sütni, de sajnos csak fénye van, ereje nincsen. Amúgy is lefelé vette már az irányt.
Kicsit üldögéltünk a vadászlesen, de nem jött semmi vad arrafelé. Így hát visszafelé vettük az irányt. Kicsit nehezített a sétán, hogy most már felfelé kell gyalogolni.
Útközben még nézegettük az őznyomait majd felnézve észrevettük, hogy azok bennünket is figyelnek. Nyugodtan legelésztek közel hozzánk, de látni lehetett, hogy résen vannak. Hangunkat hallva elillantak. Szép látvány volt.
Mikor elértük a négy kerekűt végre meleg helyen lehettünk, de újból megálltunk és kiszálltunk. mert az út mellett nem messze egy újabb őzcsalád kereste a maradék kukoricát a hótakaró alatt.
Pár percig csodáltuk őket, majd elindultunk mert egy forró tea igen jól esne már.
 
Az utolsó pillanatban még egy majdnem Naplementét sikerült elcsípnunk.