2011. március 28., hétfő

XXI. Ébredő Természet


Végre elérkezett a nap amit már alig várt a család minden tagja. Remélhetőleg jó időt fogunk ki a mai napra és egy kellemeset sétálhatunk a közeli hegyen és erdőben.
Mindent összekészítettünk, hátizsák megpakolva eledellel és itókával. Indulhat a kis csapat a rajthoz.

Gyalogszerrel érkeztünk ahol már rengetegen álltak és már sokat el is indultak a túrára. Persze mi nem reggelről érkeztünk, kicsit később. Elvégeztük a papírmunkát majd térképet, az igazoló füzetet magunkhoz vettük és irány.
Egy valamit otthon felejtettünk a túrabotokat, így egy ki kitérővel indultunk útnak a műúton felfelé a Somlyó lábához. Közben még pár csapat megelőzött bennünket, de hát Kevin lába még nem akkora, mint az enyém egy kicsit lassabban tudunk menni.
Megjegyzem Kevin így 6 évesen a felnőtt kategóriában indult – mi az a 15km.


Mikor már rátértünk a földútra elkezdett csepegni az eső – a francba – remélem eláll, és nem akadályozza az utunkat, még ernyőnk sincsen. De hamar abba maradt a szemerkélés. Be is értünk az erdőbe a fák közé. Itt már kellemesebb és szélvédett helyen voltunk. Jöhet az első nehezebb szakasz és persze az első állomáspont. Mikor már megláttuk a fényt az erdőből kifelé mondtunk egy na végrét, itt a teteje hamarosan. Ekkor már jó nagyokat fújtatott a család. a tetőre érve még kicsit nézelődtünk, megcsodáltuk a Hérics-et és persze a kilátást is. természetesen eszünkbe jutott az is amikor itt a közelben a Somlyó tetején rejtettük a geo-ládánkat (GCSVR). Biztosan lesz, aki a mai nap bejegyzést készít a megtalálásáról.

A HÉRICS
Láss csodát állomás pont, de nem olyan egyszerű pecsételős hanem még feladatokat is kaptunk mert hát pontot is gyűjteni kell a túra ideje alatt. Egész gyorsan megoldottuk a feladatokat, maximális pontszámmal. Sok-sok ismerős arccal találkoztuk a hegytetőn. De most már itt az ideje lefelé venni az irányt, ezen a szakaszon nem sokat járunk úgysem. Végre felidézhettük az emlékeket korábbi túrákról. Ekkor ismét beborult az ég és eléggé lehűlt a levegő, persze pár csepp eső is hullott, de ezt is megúsztuk.
Mi is a válasz?


Ez itt egy szikla :)

 
Itt lefelé


Pihenő
Most csak a következő állomásra összpontosítottunk ugyan mi lehet ott a feladat. Elég gyorsan leértünk a ponthoz, jöhet a játék. Először tűzrakásra gondoltam, de nem az volt csak az állomásvezetők akartak szalonnát sütni.
Itt távolság becslés volt a feladat, azt hittem könnyű lesz, lehet használni GPS-t? Hm, nem lehet csak szemmel. Egészen jól teljesítettünk, de 1 pont lemaradt. Tovább is indultunk a 3. ponthoz, ami a Széles-kő volt más néven Apci tó vagy ki hogy hívja, lehet Apci tengerszem is a kesserek ismeretéből.

A tanya állatai

A bot mutatja merre?

Most jól eset egy kicsit ismerősebb tájakon sétálgatni, be is vetettük magunkat a sűrű erdőbe. Végre egy kis sárral is találkoztunk lefelé a tóhoz. Kicsit megkönnyebbültünk mikor megláttuk az állomáspontot, mert ezek szerint nem kell lemenni a tóhoz és onnan vissza, pedig az jó kis mászás lett volna. Jöhet a TOTO amit feladatként kaptunk, hát voltak érdekes kérdések. Jó nagyokat néztünk mikor megláttuk a kérdéseket. Persze volt közte könnyű és általunk már jól ismert kérdések is. Pompás látvány tárult elénk, a tó felülről. Hallani lehetett, hogy mindenki a múltról beszélgetett, milyen is volt a tó és környéke régebben. Mi is sokat jártunk ki ide, volt amikor húst sütni és pihengetni is kijöttünk – megmászva jó nagy csomagokkal és persze a flekken sütővel.
Ekkor hívták fel a figyelmünket a pontszámaink alapján, hogy dobogós hely lehet belőle.

Elfáradt?
Széleskő
Fentről



Na de térjünk vissza és irány a Hármas-Határ. Ezt Én már nem tettem volna be a mai túrába, de hát, ha így jön ki a táv és akarják, megcsináljuk. Kicsit kaptatós volt fölfelé az út, és elég hosszúnak is tűnt. Útközben találkoztuk egy visszafelé futó versenytárssal is aki véletlenül kihagyta a 3. pontot, hát igen korábban jelezhették volna hol is az állomás. Néha-néha rápillantottam a GPS-re is és a térképre, mikor érünk már az utolsó előtti állomáshoz. Elég hosszúra sikeredett a két pont közti táv. De végül is végre odaértünk. Itt már jóval nehezebb feladatokat kaptunk, persze próbálkoztunk és sajnos hibáztunk is. Jó kérdések voltak, megemlítenék ebből kettőt mert jó története van. Az egyik a Szajkó – ismerjük e? Hát a szomszédunkban egy magas fára költöztek már így tudtuk melyik az. Hogyan nevezik még a Szajkót más néven? Hát persze Mátyás madár, pont ezt beszéltük egy-két hete. És amire nem adom meg a választ, az, az, hogy melyik nemű szentjánosbogár  repül? Nézzetek utána. Ugyan miért?
A válaszok után rögtön indultunk is tovább most már csak egy állomás van hátra, persze az is az ismert, megszokott helyen. Ez az útszakasz is elég hosszú volt és lehetett volna rövidíteni is. Végre beértünk a pincékhez, itt már kicsit jobb utakon jártunk. Mindeközben jó nagyokat beszélgettünk, kicsit kikapcsolódtunk. Főleg az volt kellemes, amire igazán büszkék vagyunk a fiunkra, hogy ilyen sok kilométert egy hang nélkül bírja és jókedvűen teszi a lépéseket.


Ekkor lettünk figyelmesek egy érdekes szerkezetre. És milyen jó ötlet. nagyon tetszetős egy darab, ki gondolná, hogy szükség lehet a pontos időre. Ez idő alatt eszembe sem jutott az idő de most megtudtam, viszont nem ellenőriztem le, hogy tényleg annyi e.
Kis kitérőnek jó volt ez a látvány, de most már rohanjunk, nehogy valaki megelőzzön bennünket – nem mintha számítana ez valamit is.

Megbirkóztunk az útba eső „szakadékkal” is most már jöhet az alsó pincesor és jöhetnek a feladatok. Itt gombászkodni kellett, hát ki tudja hátha fontos lesz a jövőben. Elég jó eredménnyel indultunk tovább most már a cél felé, ugyanis ez volt az utolsó (utolsó előtti) állomás.





A felső pincesoron már jó látható volt, hogy lesz egy beiktatott állomás amit már az elején úgy várt Kevin az pedig a zsíros kenyér állomás. Kicsit a célba jutás előtt, pár óra elteltével jól esett pár szelet kenyér amit választhattunk. Volt itt zsíros, nutellás, lekváros és persze egy kis itóka is várt ránk. Rövid kis pihenő után pedig, már nincs más hátra be kell érni a célba. Előttünk van még vagy 1-2 km, szinte újult erővel indultunk neki az utolsó lépteknek.

Ezek után sajnos nem sajnos egy kis kitérőt kellett tennünk beérve Rózsába az pedig a mellékhelyiség. Hogy miért? Elmondom. Beérve a célba olyan 15:03-kor már láttuk, hogy mindenki benn van és vége, a versenyt lezárták.
Be kellett, hogy menjek és leadtuk a papírokat, egyeztettek HARMADIK hely, holtverseny? Viszont nem értünk be időben. Utólag olvastuk, hogy 15:00-ig be kell érni, de hát gyerekek csak 3 perc volt.
Kicsit csalódottan indultunk haza a kellemes nap után. Végül is a jelvény és az oklevél megvan és természetesen egy jót kirándultunk, beszélgettünk és büszkélkedhetünk, hogy Kevin így 6 évesen a felnőtt túrán felnőttként teljesített. Mi egy kicsit elfáradtunk, de a mai nap gyönyörű volt.

+one a Szolnoki Tiszavirág híd (GCTvir)


Most egy általam még nem ismert területre sikerült eljutnom Szolnokra. Nem is emlékszem jártam e itt már korábban, esetleg átutazóban hajdanán. Már hallottam a hídról és láttam is a tévében, hogy valami gyalog-hidat építenek, rögtön gondoltam, hogy ennek láda lesz az eredménye. Hát persze az is lett, pedig van a közelben már egy rejtés.(sajnos az idő szűke miatt ezt a rejtést nem füleltem le)
Egy-két utcával távolabbról érkeztünk egy kisebb csoporttal, persze a láda csak engem érdekelt és egy másik srácot aki már olvasgatta a blogot és érdeklődött már a játékról is. Most életszerűen ki is próbálhatod, mondtam neki.




Kicsit kanyarogva érkeztünk meg a hídhoz, fel sem tűnt, hogy itt már a Tisza van. Az első látványcsábító volt – gyere, menj a hídra és sétálj. Szóval érkezéskor rögtön át kellett mennünk a hídon miközben a tájat és az építményeket csodáltuk majd lefelé nézve feltűnt, hogy a gyaloghíd közepe üvegből van és látni a folyót. Kellemes és furcsa látvány volt lefelé nézelődni. De irány a célpont – a ládika. GPS élesít majd elindultunk a hídról le és irány a park. Nem is kellett hozzá semmilyen kütyü azonnal rátaláltunk a rejtésre. Persze nekem már könnyebb a helyzetem mert ládász szemmel más, mint egy első ládázónak.





Ő is beloggolt a füzetecskébe majd visszaindultunk, mert időre megyünk vissza. Ekkor eszembe jutott, hogy a ládán kívül kell még egy feladatot megoldanunk, elolvastam a leírást hála Istennek időben. Az üveglapok száma az ami a jelszó eleje. Neki is kezdtünk a számolásnak, persze azért még tudtunk nézelődni a nagy számolás közepette.
Egy-két fotót készítettünk is főleg a Tiszavirágról.
Remélem egy újabb játékost szereztem a geocachingnek.





Sajnos időre kellett menni így nem volt alkalmam a közeli ládát meglátogatni és a várost megnézni.
GN