2011. szeptember 27., kedd

Horvátország-RAB-Lopar

GEOCACHING
 
Rohamosan jön a nyár vége, még egy kicsit lehet lazítani. Augusztus végére akár 40°C-t is ígértek, de hát az időjósoknak nem minden esetben szabad hinni. Nemrég még azt mondták, hogy vége a nyárnak jön a hideg, ennek ellenére megduplázódott a hőmérséklet. Az idei év nyarának befejezéséhez Horvátországot szemeltük ki. Mivel a homok közelebb áll hozzánk, mint a kő és a szikla, így Rab-szigetre esett a választás. Már sokat hallottunk róla, látni kell.
Természetesen jól kell időzíteni és az indulást is meg kell szervezni. Éjjel indul a család, hajrá. Indulás előtt kicsit átgondoltuk hová is szeretnénk menni, merre felé vannak látványosságok és természetesen geoládák. (www.geocaching.com) Gyorsan a szigeten lévő láda adatokat letöltöttem, mert hát offline-ban könnyebben megy. Térkép megvan, nincs akadály.
A határon átkelve olyan 4-5 óra lehetett már alig vártuk, hogy belecsapjunk a közepébe, jöhetnek a látványosságok. Rengetegen utaznak ma is az utakon. Néha-néha megálltunk benzinkutaknál egy kis frissítőre, kávéra – kell is, mert még van előttünk pár kilométer. Ekkor már kezdtek kiemelkedni a hegyek a földből, egyre szebb lett a látvány és a hőmérséklet is emelkedik.

Már-már a tengerhez közel egy érdekes pontot sikerült kiszúrnunk mikor a pályáról már eljöttünk. Kilátás – a tenger már egészen közel és gyönyörűen kéklik. Mindenhol sziklák emelkednek ki a vízből – nini, egy-két sziget.
Az alagutak kellemes hűvöst varázsoltak – végre nem süti az ablakokat a napocska. Volt rövid és volt egy közel 6km-es alagút is, szinte éjszakának éreztük. Na ekkor már láttam a kütyün érdekes szerpentinek közelednek. És igen, jó kis kanyarok vittek a tenger mellé, szinte már unalmas volt. Senj-be értünk innen már a kompig a tenger közelében, mellette fogunk gurulni. Azért meg-megálltunk a panorámát fotózni, de már alig vártuk, hogy a szigetre érjünk.
Jablanac – a komp kikötő, jó pénzért át is mehetünk Rabra. Nem is kellett sokat várnunk szinte azonnal fel is szállhattunk. Ezzel a hajókirándulás is kipipálva ezen kirándulásunk során. Ezt követően jöttek az igazi látványosságok. A szigetre érve csodálatos látvány várt bennünket. A sziklák és kék, zöld víz, minden kopár és csendes. Nyugalom és a nagy semmi. Egyszerűen leírhatatlan az, ami minket fogadott. Mái napig nem tudok betelni szépségével.
Amilyen kicsinek tűnik ez a sziget, kocsival annál többet kell rajta menni, hiszen itt nincsenek alagutak a dombok alatt. Meg kell mondjam elsőre nem igazán tetszett a sziget ahogyan haladtunk az egyetlen főúton. Olyan semmi nincsen itt szigetnek tűnik. Már unalmas volt a kocsikázás és nem is igazán láttunk semmit abból amit leírtak a neten és még nem is úgy néztek ki mint ahogyan azokat egy jól beállított fotókon láttunk.
Az egész sziget olyan 20km-es lehet de duplájának tűnt és annyit is mentünk. Nagyokat sóhajtottunk fel, amikor végre megláttuk a Lopar táblát. Megérkeztünk a célállomáshoz, jöhet a tengernél való szálláskeresés. Hát elsőre nem ment és egyszerű sem volt. Sajnos csak pár napra lenne szükségünk, így az ára magasabb és nem igazán van szabad hely sehol. Ilyen sokan lennének? Szuper ez a hely, nagy a forgalom. Loparra a választásunk azért esett, mert gyerekbarát sziget, homokos, nyugodt és nem mélyül gyorsan.



Mikor sikerrel jártunk a szállással, ahol is barátságosan fogadtak, rögtön kipakoltunk – gyönyörű az apartman. Ekkor már nagyon be voltunk sózva, hogy indultunk is a közelben lévő partra, mert már nagy volt a forróság, hűtés kell!
A part tényleg lassan mélyül, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Száz méter és még csak térdig, majd derékig ér. Igaz, hogy homok, de azért növényzet akad benne bőven. Gyerekeknek tényleg első osztályú, itt semmi baj nem történhet. Vizes csak akkor leszel a elfekszel a vízben, és nem igazán hűt le mert nem mély, fel melegíti a nap a vizet.
Az első délutánt itt töltöttük, de nem igazán voltunk sokat vízben, nem volt kedvünk végig guggolni.
Ezek után elérkezett az ebédidő. Na ez nem volt egyszerű, a semmiben semmilyen étterem a közelben. Sokáig keresgettünk mire valami táplálékot tudtunk szerezni. Ugyanígy volt a folyadékkal is. Ez így nem olyan tuti. Egyszerűen nagyot csalódtam Loparban, de hát az ismeretlenbe jöttünk és nem tudtuk mi vár ránk. Nem tudom elhinni, hogy ilyen tömeg parton nincs étkező meg a szokásos strandolós dolog. Sétáló utca? Na ez akkor volt vicces amikor a centrum-ot kerestük, ez lenne a centrum?
Mikor már feladtuk, hogy találjunk valamit, átmentünk a másik oldalára Loparnak, valami paradicsom, San Marino, itt már volt egy kis látni való. Strand és benne sziklák, de itt térdig ér a melegvíz. Kajálda egy egész darab, na itt sem eszünk semmi finomat. Egy keveset azért megmártóztunk a tengerben mert hát 40 fok fölött vagyunk. Közben a parkolót figyeltük, mindenhol fizető parkoló, persze ott sem tudsz leparkolni – mi kifogtuk az egyetlen free parkolót.
Már korgott a pocak – megelégeltük. Gyerünk vissza a szállásra, majd útközben a boltban nézünk valami ehetőt – vagy legalább amit megehetünk.
Itt sem igazán van nagy választék, de hát a szükség nagy úr. Én vagyok ennyire negatív vagy tényleg ilyen ez a hely?
A mai fürdőzésből ennyi elég is volt, vacsora és ki a „centrum”-ba. Egy helyen volt (na jó, kettő) étterem, pizza. Mellette egy mini market és egy dohánybolt. A tabakosban volt egy-két apróság amit ajándékként lehetett vásárolni, de jó magas áron.

Másnap, hogy végre valami azért történjen geocaching, kora reggel.
Péntek
Neki is indultam GPS a kézbe, közel a láda. Olyan 1.3km-re volt tőlem egy több strandból álló szabad strand. Fényképekről kifigyelve a hely – biztosan szép lehet. Az oda vezető utat futva tettem meg. Tényleg páratlan a látvány, szerencsémre csak egy-két futó bolonddal találkoztam, így a loggolást nyugodtan végezhettem. 

Gyönyörű szép volta hely is és a kilátás is, a víz kristálytiszta. A ládázást meg is örökítettem, sajnos travel bug nem volt benne. 

Elég hosszasan bámészkodtam a tájban. Páratlan ami itt van, ezt nem lehetett kihagyni.

Most már jöhet a visszaút – útközben a kikötőt még megnéztem.

A mai nap már valami mást, ingert nyújtó helyet, normális strandot és éttermet szeretnénk látni. Elő a térkép menjünk a szigeten egy másik helyre. Korábban már hallottun Supetarska Draga nevű helyről – az is gyermekbarát – mindenki ajánlotta, de direkt nem azt választottuk. El mentünk Kamporba, és láss csodát, van itt normális hely is. Minden elismerésem a helynek. Ingyenes parkoló, messzi kell menni, de megtalálható, étterem, fagyizó a parton és mosdó, zuhanyzó is.
Itt már jobban élveztük a tengert. Pancsoltunk is sokat ez első osztályú a pihenésre.
GC320F2
GONAR

ltt sem bírtam ki, ládát kell keresnem. Neki is indultam, de most családostól. Nincs az olyan messze csak nyugalom. Megyünk a parton, már a házak is eltűntek. Sebaj a sziklafal alatt biztosan élvezetes lesz és a látvány sem lesz utolsó. Menet közben a hideg vízben lehűtjük magunkat. Már csak pár száz méter, olyan 400m lehetett a távolság légvonalban. Biztosan meglesz. Ekkor már éreztük, hogy hiba volt elindulni egy fagyival a kézben, folyadék nélkül a messzeségbe. Kicsit pihenjetek a vízben majd Én gyorsan megkeresem és mehetünk vissza hűsölni, inni.
Inkább nem indultam neki, maradjunk itt kicsit nézelődni és menjünk pihenni.
Feltűntek a rég nem látott fekete tengeri sünök is, ahogyan szinte világítottak a vízben a kövekre tapadva. A játék kedvéért próbáltunk egy-kettőt elmozdítani, de nem sikerült. Na most már ki kinlódtuk magunkat irány a strand.
Mivel ez már egy barátságosabb környék rögtön találtunk étkező helyet magunknak, és persze onnan pár száz méterre egy rejtés is várt. Viszont a kincset nem kerestem meg, hiszen van még időm arra. Helyette inkább végig sétáltunk a tengerben a part másik oldalára. Ez is egy vicces dolog volt. Mint valami menekültek, csomag a magasba emelve battyogtunk a vízben, keresve a kijáratot.

GC320F2
GONAR másodszorra

Pancsolás után kikapcsolódásként az előbb említett rejtést indultam megkeresni, de most másik irányból támadtam.


Ez volt a helyesebb út, de nem az egyszerűbb. Energia levezetésként futva közelítettem meg a helyet, természetesen 1.5km szinte mindig felfelé az emelkedőn, át a dombon futva. Nem tudtam mit is várhatok, de a házak között kóvályogva nem láttam szépnek a területet. Amikor megpillantottam a partot már máshogy vélekedtem, csodás panoráma, ritka szépség – egy kis sziget is a látóhatárban. A GPS jelezte nincs is olyan messzi, már nem sok van hátra. Légvonalban nincs is, de a part mentén már elég hosszú – futás. A térképen nincs is az amit kerestem, legalább is nekem nem mutatta. Most már kereshetem, csak le ne merüljön a kütyü, mert fotózásra is azt használom. Kerestem fent, kerestem lent, semmi. Hol is lehet, vízben? Ekkor már kezdett folyni rólam a víz, tűző napsütés és izgalom, mert az is heccelt, hogy a vízben vagyok, sziklákon mászkálok a vízben, kezemben a GPS és más nem vízálló tárgy.
De végül sikerült megpillantanom a keresett repedést, a sziklákon, siker. Néztek a muglik mit is keresek és mit csinálok a vízben, de nem tudott érdekelni, cél, hogy megtaláljam a kincset.
Kigyönyörködtem magamat a tájban és nyugodtan indultam, nyertesként vissza a pihenőhelyemre, persze ismételten futva. A visszafelé vezető út mindig rövidebb, persze mert ismered már. Parton föl s le. Gyorsan visszaértem, jól esett egy nagy adag fagyi. Közben érdekes látvány lehettem, ahogyan ömlik rólam a víz.
Ezzel a találattal megvan a horvátországi ládázásom 2. találata.





szombat

Ajjaj, utolsó előtti nap – korai ébredés – még egy-két érdekes helyet meg kell látogatnunk. Már olyan sokat hallottunk a CZIGANKA-ról, gondoltuk reggeli előtt megnézzük magunknak.

Kopár vidék?
Itt nem terveztem ládakeresést, de nézelődést annál többet. Sziklás terület, mely rendesen el van dugva. Járnak ide mindenféle népek. Mivel eldugott terület így fotózni tilos felirat is látható, azaz naturisták a közelben.
Olyan 1km-t kellett mennünk, ismételten víz nélkül, mert hát a kocsiban maradt. Turista úton közlekedtünk, néha egy-két nyúl feltűnt az erdőben, végre állatvilág. Jót beszélgettünk séta közben, jól kibeszéltük a helyet.
Elég hamar megérkeztünk a partra. Itt már a szikláké a hatalom. Szigetcsoport és jó nagy kövek amit itt lehet látni, a kristálytiszta vízen kívül. Állítólag van odalenn homokos part is, demi felülről csak a követ láttuk. Egy két fotó erejéig itt maradtunk majd indultunk vissza – vár a reggeli.
Visszafelé találkoztunk jó pár magyarral, akik szintén a hely szépségeit keresték – volt aki a nudista strand miatt. Nem csak mi voltunk azok akiknek nem igazán tetszett Lopar, Ők is jöttek és mentek is tovább, ajánlásunkra Kamporba.
A visszafelé vezetőúton ami elég keskeny volt imádkoztam, hogy ne jöjjön senki szemben, imáim meghallgatásra kerültek. Nem is értem mi van ha jön szembe valakivel valaki autóval, hová megy amikor csak egy autó fér el az is éppen hogy.
Reggeli után újra kocsiba ültünk és elindultunk a „megszokott” helyünkre Kamporba. Már nincs ami utolsó előtti napon meglepetést okozhat. Van parkoló és enni is tudunk. Már alig vártuk, hogy lehűtsük magunkat, gyorsan odaértünk és már csobbantunk is.
Fürdés közben sokat járt az eszem azon, hogy remélem oda megyünk ebédelni ahová tegnap mert akkor a közeli láda pont útba esik. A végén úgy döntöttünk nem megyünk ismét a tegnapi helyre – keressünk másikat. Olcsóbb és jobb -  van itt ilyen is. (Aki idejön annak melegen ajánlom: Palanka)

GC2Y18G
Kampor 
 
Ezt a ládát ketten kerestük – páros találat. Körbe a parton sétálva bementünk az erdőbe. Ki volt az aki ezt iderejtette – ez volt a kérdés.
Távolodik a tenger :(
Kellemes kis sétaút
Egy eltévedt csacsi

Eléggé be kellett sétálni a sűrűbe – olyan messze lett a tenger. Útközben a tisztásra egy szamár is odakerült valahonnan. Szegénykémnek biztosan melege volt és olyan egyedül volt.
Szeretnek mulatni a horvát népek, mert lehetett hallani, hogy nagyon jó kedvű emberek dalolásznak a közelben.
Már meg lehetne a láda mert a tenger már jóval a hátunk mögött van. Átkeltünk 1-2 hidacskán és a GPS-s már jelezte, valahol itt van. Hirtelen nem tudtam mit keressek és hol, de kesser szemmel elég könnyen ment. Bingó!  (Köszönet a TNT-s cuccokért)
Most már irány visszafelé, piszkos meleg van, és mindjárt ebédidő.

Ebéd után még pancsoltunk egy keveset, de már mentünk volna be a városba, RAB-ba. Fotókon már láttuk, hallottunk is róla. Útközben egy mágneses rejtés: GC2CMYJ.
Hát Rab városban a parkolás nem egyszerű – és tömeg van mindenhol. Épp egy kis helyet találtunk rövid időre, ha már itt vagyunk akkor nézzük is meg ezt a pompás helyet. Egy két nevezetes látnivalót lefüleltünk, majd rövid idő után indultunk is tovább. /GC1AC5J/

GC2CMWV
Crkva Sv. Petar
Mióta megérkeztünk Rab-szigetre már többször elmentünk a GC2CMWV mellett, most már elég volt meg kell találnom ezt is. Igazi drive-in találat, mondhatjuk úgy majdnem megálltam rajta. Az épületnek jó nagy történelme van, de engem most a láda vonzott ide. (Jelen voltak Bumbiék is).
Mivel elég gyorsan hazaértünk, úgy gondoltuk egy városi séta utolsó napon pompás lesz. Esti séta – holnap már itt hagyjuk, magunk mögött a szigetet. Hát nekem is utolsó éjszaka kell wifit találnom. Gyors frissítés és kész.

vasárnap
Elérkezett ez a pillanat is, gyors pakolás, reggeli és búcsú a tulajtól – indulás.
Kaporban kora reggel elég nagy volt a szél és a víz is elég hűvös volt. Úgy döntöttünk „gyorsan” átkelünk a tengeren, de ez kicsit elhamarkodott volt. Olyan egy órát várunk a sorban a kompra, mármint a kocsisorban.
Itt még pár fotót készítettünk erről a csodálatos tájról.


Komp felé
Már távolodik

Senj
És  egy darabka a szigetből

2011. szeptember 25., vasárnap

Agancstúra 32.

Most hogy bejött az ősz, az Agancstúra újra elkezdődhet. Folytatás…
Még mindig tart a vénasszonyok nyara, csalogat a jó idő a szabadba. Nem szabad kihagyni a kirándulást, hisz télen eléggé be leszünk zárva a négy fal közé. Első gondolatom egy jó kis ládázás volt a közelben a Múzsla hegy meglátogatásával, sajnos ezt egy másik program miatt gyorsan felejtettük. Később megfordult a fejünkben egy Mátrai kirándulás egy-két ládikóval Parád környékén. Ez nagyon tetszett volna, de már így is idő szűkében vagyunk és távol is esik. Ebéd után még az is megfordult a buksinkban, hogy ellátogatunk Tuzsony-Arborétumba ami igen jó kis túra és csak is gyalog. Még egy rövid kis fotós bemutatást is megnéztünk hozzá – korábban már terveztük, de ehhez biztos jó idő és megfelelő felkészültség kell.
Az idő telik – nem lesz ebből már geocaching, pedig emelte volna a statit szeptemberben.
Egy szónak is száz a vége – induljunk Agancstúrára. Rendesen gondolkodnom kellett hanyadik is ez 32 vagy esetleg több? Már régen voltunk Agancstúrán. Nekünk sem kellett több irány a Kerek-erdő.
Neki indultunk ebben a jó időben. Első állomásként lovakat figyelhettünk meg, reménykedtünk, hogy nem szabaduljanak ki. 
 

Ezután gyors léptekkel mentünk fel a szántásba a kisebb erdő szélén ahol már távolról láttuk itt valami rossz történik (ismét).
Traktor és farönkök az erdő szélén – csak ezt ne – ezt az erdőt is irtják? Mikor közelebb értünk a gépjárműhöz már láttuk, hogy a kedvenc erdőnket, kiránduló helyünket meg kopasztják. Siralmas állapotok vannak itt.
Nem resteltünk odamenni egy őrző emberhez, hogy mi is történik itt, de hát látjuk. Szóba elegyedtünk, beszélgettünk az erdőről és az állatokról. Közben sétálgattunk a ki pusztított tájban.
Agancstúra – nem kellett Kevinnek sem több, már pár perc után talált is egy pici agancsot. Rettenetesen szerencsés egy kis srác. Kiszúrja az agancsot rögtön és olyan helyen ahol nem is gondolná az ember.
Ezt az agancsot szinte az úton, átjáróban találta – ki tudja, mióta hever itt és senki nem vette észre.
 
Beszélgetésünk során elmondásra került, hogy éjszaka látni itt még pár szarvast, jó nagy aganccsal – van itt még állat. Viszont most hogy elfogynak a fák, ki tudja meddig marad ez így. Biztos, hogy az erdőben lejjebb lettek zavarva az állatok, mert hát a gépek azok igen erősen zajosak. Talán el is tűnnek a környékről az őzek és szarvasok. Róka az van mert a szalonna reggelre eltűnik mindig.
Ha már itt vagyunk akkor járjuk körbe egy kicsit az erdőt – most már van út is sajnos. Hátha rálelünk egy újabb agancsra – és állatokat is láthatunk. Az erdő sűrűjében sétálva nem jártunk sikerrel – néha meg-meg mozdult az avar, de csak egy madár volt az.
 
Furcsa volt sétálni az erdőben, korábban bujkáltunk most meg nyíltan a kopár erdőben mindenhol famaradvány. Kár, hogy ekkora pusztítást csinálnak és új nem lesz helyette biztos.
Ennek akkor lenne értelme, ha mindezt felszántanák és kis fákat telepítenének. Korábban, olyan május felé ugyancsak hasonló helyen voltunk a Kakas-tanyán – ott az óta sincs változás, sőt a kivágott erdő fatuskóiból több új hajtás nőtt ki és egyszerűen járhatatlan – csupa gaz.  Ennek is ez lesz a sorsa gondolom.
Visszafelé sokat mentünk az erdőben, majd újra kimentünk a szántásba, lássuk a másik oldalt is. Be-be mentünk a sűrűbe, de nem jártunk több sikerrel. Kissé szomorúan indultunk vissza a lovak felé, de egy kis vidámságot azért tettünk a mai napba – játék a szalmabálákon. Még Én is fel mentem és ugráltunk egyet.
 
Kellemeset sétáltunk, ládát igaz nem találtunk, de egy aprócska kis aganccsal térhettünk haza.

2011-09-25

2011. szeptember 20., kedd

+one a Caprera-forrás


"A Caprera-patak Budapest XVI. kerületében található, viszonylag tiszta vizű kis vízfolyás. A hossza kb. 2 kilométer. A forráscsoport holocén homokos üledékből fakad, egy része foglalt forrás; vízhozama nagyobb 5 liternél percenként, így törvény által védett.

A patakot végig gazdag fás- és lágyszárú vegetáció kíséri, mely búvó, fészkelő és táplálkozó helyet biztosít az állatok számára. Több védett állatfaj is él itt, rovarok (kis szarvasbogár, fecskefarkú lepke), hüllők (gyíkfajok), kétéltűek (több békafaj), madarak (széncinege, kékcinege, fakopáncsok, vörösbegy, zöldike), emlősök (denevérfajok, keleti sün). A patak teljes szakaszán indikátorfajként bolharákok figyelhetők meg, melyek a tisztább vízfolyásokban fordulnak elő."(gc)

Ez egy olyan hely, amit már olvashattam a logokban, "ide nem jutottam volna el, nem jöttem volna el ha nincs a geocaching".
A főútról egy kis kitérővel gyorsan elérhető a kiinduló-pont, és egy csodás kis patakot láthatsz. Szóval érkezéskor, ismét jó időben kellemes séta a ládáig.

a kesser

Az elején még nem is tűnt fel a patak, csak valami vízfolyást láttam az árokban. Ahogy haladtam tovább észrevettem milyen tiszta is a víz. Madárcsicsergés, friss levegő a fák alatt sétálva - igen jó érzés volt.
Már csak pár méter a rejtekig, hopp a másik oldal - még jó hogy nem a Dunát kell átugrani. Mugli veszély is van mert látom a vizet szeretik az emberek, főleg ha ilyen tiszta és jéghideg.
Veszély elmúlt, jöhet a ládika tartalmának vizsgálata és a visszarejtés. Rejtés után elindultam, hogy megnézzem honnan is ered ez a kristály tiszta nedű. Egy kis "beton geoládából" - melyen szépen ömlött ki a víz. Nagyon tiszta és kellemes a vize.
Mi van a vízben?
Sajnos én rákokat nem láttam, de a tisztasága lenyűgözött. Tipikus hely ahová geoládát kellett rejteni, köszönet érte. Visszafelé még egy két érdekes képet csináltam, megörökítve a hely nyugalmát és szépségét.
 GEONEO