2015. szeptember 23., szerda

+one a Sárkányok Kertje (Erdély)


A mostani utazásom fő célpontja ez volt, ezt a helyet figyeltem ki magamnak elsőként. A kötelező feladatok elvégzése után, izgatottak indultunk útnak Kolozsvárról kesser társammal! A hőmérséklet ekkor már közel 30 fokos volt, biztosak voltunk benne, hogy nem fogunk fázni a mai nap sem.
Szóval a hely Almás, vagyis valami ilyesmi mert a GPS nem nagyon találta meg a helyet s a gógli meg magyar nyelvű nem tudta hová is akarunk menni. Na ekkor jött a netes segítség ahol már az igazi nevét írhattuk be a kütyübe: Galgalu Almasului.
A sárkányos kertje - na erre már nagyon kíváncsiak voltunk. Igaz pár apró képet láttam már róla, de testközelből is szerettem volna megnézni mit is rejt a hely.



Az odavezető út sem volt egyszerű, hiszen voltnak némi akadályok arra felé. Volt amikor az út is eltűnt az autó alól s volt, hogy szembe forgalomként lovakkal találkozhattunk. Erről készült jó pár fotó és még videó is.
Szóval érkezés Almás mellékágának völgyébe. Itt hál Istennek aszfalton közelíthettünk egészen a parkolóig. Gyorsan le is tettük a négykerekű logisztikát, aminek a ventilátora kissé sokáig és elég hangosan tekert még vagy negyedórát. Kicsit megijedtünk, de rendben volt! Jöhetett a gyaloglás a kiszemelt pont irányába. Elsőként nem a magyar virtuálisat kerestük, hanem a com-on lévő hagyományos láda felé haladtunk. Jobban mondva inkább a látványosságot közelítettük meg.



Na, mikor felértünk a tetőre, akkor már láttuk, jó döntés volt ez a hely - pazar látványban volt részünk. Nagyon érdekesek ezek a változatos alakú tornyok, gombaalakzatok. A földkéreg lejtőfolyamatainak, csuszamlásainak különös alakzatai. A Sárkányok kerjében, a felső-oligocénkorú búzási rétegekhez tartozó anyagok homokkő és apró szemcsés konglomerátum réteg váltakozásai. Egy törésvonal miatt a völgy felé dőlnek. Földcsuszamlás karéjában, mintegy közrefogva, szelektív erózió következtében kialakult bizarr formák.
Az alakjuk miatt ellenállóbbak, hiszen a gomba alak, vagyis a kalaja megvédi őket az időjárás viszontagságaitól. Pár évtizeddel korábban olyan 20-30 méter magas alakzatok voltak, ma már 10-12 méteresek. Az egész terület védelem alatt áll a mintegy 32-33 hektár.
Egy kis népi legenda: sok száz évvel ezelőtt erre élt egy csodaszép pásztorleány. Szép volt, de nagyon szegény. Mindig csak a juhocskáit legeltette itt. Egy napon beleszeretett a környékbeli vadászlegény. Amíg a szerelmespár enyelgett a tájékon a nyáj elszéledt és tilosba mentek. A nyáj gazdája emiatt megátkozta a lányt, hogy váljon kővé ahol van. Úgy is lett. Viszont a gonosz gazda is kővé változott. Alkonyatkor és hajnalban az alacsonyan járó nap keltette árnyékok juhokká varázsolják itt a hajlott hátú kőtömböket.

A hely megérdemelne egy hagyományos ládát is, de most kárpótolt bennünket a nemzetközi találat. Sok-sok képet készítettünk, hiszen magával ragadó a hely. Érdekes látványt nyújt és a története is hasonló. Kicsit nézelődtünk még a tetőn, majd a ládát indultunk el megkeresni. Elsőre és gyorsan meg is lett a kincs. Persze a pecsétem ismét a kocsiban maradt!
Log után már indultunk is lefelé, mert testközelből is látni akartuk a sziklákat. Gyorsan oda is találtunk majd tovább sétálva a réthez értünk. Ebből az irányból más képet mutat a hely. Ekkor már olyan 35 fok körül volt, itt volt az ideje a négykerekű irányába indulni és persze a jelszóhordozóról a jelszót megszerezni. Ez is elég gyorsan ment, talán azért mert tökéletes volt a leírás, köszönet érte.





Így szeptember közepe környékén jól esett sétálni itt Erdélyben a Sárkányok kertjében - biztos a sárkányok miatt volt ilyen meleg itt - jól befűtöttek.

Lassan indulnunk is kellett tovább, hiszen messzi még Magyarország és közben még egy-két pont, láda biztosan útba esik....

GEONEO The Travel Bug 2015 

Geocaching Romániában (RO) 2015


A sok-sok magyar találta után végre Romániában is ládázhattunk egy picit. Jobban mondva a nemzetközi ládákat is próbáltam meglelni. Időn nem sok volt, de azért jó pár kincset sikerült megtalálni.
A ládázás első FŐ állomása természetesen Kolozsvár volt. Itt már jócskán van találatom, de bőven van még ami nincs mosolygósra téve. Most is hagytam ám, hisz jönni szeretnék még ide. Főként azért, hogy jó látni mennyire és milyen gyorsan fejlődik a város - vele együtt Románia is. Ez nem azt jelenti, hogy mindenhol, de a nagyobb városok igen. Az odavezető út sem éppen a legjobb volt, hiszen láttunk mi minden jót és szépet és persze ennek ellenkezőjét is. Az utak eléggé jók, az aszfaltozáshoz az biztos, hogy értenek. Nem spórolnak ki  belőle semmit és nagyon jó minőségűek lesznek - a harckocsi is elmenne rajtuk (vagy az a terv?)
Természetesen volt olyan is, hogy hirtelen eltűnt az út a kerekek alól és maradt az apró kavics. Volt ahol foltoztak, de legalább próbálkoznak. Magáról a házakról nem írnék, biztosan nagy a szegénység s volt aki az út mellett sátorban aludt. Az volt a fedél amit a feje fölé tett. Érdekes volt látni, hogy szegénység, szemét és csirkék az udvarban a gazban, de a három betűs autó Béemvé az ott állt a bejáról. A házak olykor omladoznak, de parabola antenna az tuti van három, vagy akár 5 is a tetőn. Szóval vegyes, de a többsége nem rendelkezik megfelelő életkörülményekkel. A városok azok teljesen mások, ott már látszódik bőven a fejlődés.
Még annyit, hogy volt olyan pillanat amikor a főúton, főútvonalon hirtelen bárány és szamár csorda termett az autónk előtt. Vagy épp amikor fut felénk egy lovacska, na az nem semmi érzés. Sok érdekes és furcsa dolgot lehet látni, de hát ez van. Nem is írnék többet erről, inkább áttérek a kincskeresésre.
Szóval Kolozsvár, hatalmasat változott - néha még Én is eltévedtem mert nem ismertem meg az utcákat, a korábbi kábel tömeg (Kábel a rengetegben) hirtelen eltűnt. Betették őket a földbe, be a járda alá s minden fel van újítva. Nagyon gyorsan és szépen haladnak, még az esti (23h) órákban is dolgoznak az emberek a szépítgetéseken. Nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy az iram.
A mai nap egy hatalmasat sétáltunk Kolozsváron ahol elsőként az igazi Mátyás templomot néztük meg. Nem is írnék róla, a képek magukért beszélnek. Minden magyarul volt kiírva ez nagyon jó érzés volt. Pár órája hallottuk ezt a helyet egy itteni kollégától aki szintén magyar. Azonnal mondta a történelmét és a miérteket. A köztudatban az van, hogy a Mátyás tér mögötti templom az igazi, közben meg ez volt az. Ha jól emlékszem egy éve újították fel - a végeredmény bámulatos. Nekem a hatalmas orgona tetszett a legjobban.






A közeli láda már megvolt korábban, s most a Nemzeti Színház műemlék épület volt az amit meglátogattunk. Hunyadi tér, korábban az utca neve sokszor változott. A román opera és pár szobor ami itt látványosság.
Az épület 1904-1906 épült neobarokk stílusban, bécsi tervezők álltal. Az új színházat 1906-ban avatták a Bújdosók című darabbal.
1919-ben tartottak először román nyelvű előadást. Az utolsó magyar előadás 1919 szeptember 30-án volt - Hamlet. Érdekessége, hogy a cenzúra törölte a nagy monológot, amiből csak az első sora maradhatott: Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés
1944-ben a város felszabadulását ünneplő román és magyar színészek közös műsort adtak aminek bevételét az orosz és román sebesültek javára szánták. Ma a színház Lucian Blaga román költő és drámaíró nevét viseli.

Erről csak annyit, hogy útba esett!
 Geocaching-Connecting People

Hatalmas sétán után már csak a gyomrunk korgott, itt volt az ideje a második nagy séta előtt egy kis vacsorának. A közelben találtunk rá egy MCD étkezdére, ahol vacsi után már indultunk is fel a dombra.
Fenn a dombon, lefülelve: C.A.R.E. 003 - Sunshine Tour 39




A kilátás páratlan odafentről, igaz Én már láttam ezt éjszaka is. Pár fotó, aztán jöhetett az újabb séta, de most már lefelé. Innen most nem az idevezető és a megszokott útvonalon haladtunk, hanem egy gyaloghíd felé vettük az irányt. Találtunk is egy lakatfalat, vagyis a híd szerkezetére már elég sok lakat van aggatva.
Az itteni ládika sajnos nem volt elérhető, emiatt tovább is indultunk vissza a belvárosba. Nagyon sokat sétáltunk s közben beszélgettünk. A városi sétánk majdnem 20 kilométer lett mire nyugovóra tértünk. A szállás nagyon szuper volt és a legjobb helyen is szerintem. Itt már jártam, nem is csalódtam benne.
Egy kis pihenés és már jöhet is a másnap - újabb pontokkal.

Reggeli után kicsit belenéztem a kütyümbe, van e valami érdekesség a közelben, vagyis az útvonalon amerre ma menni szeretnénk. Ekkor találtam rá, a korábban már kifigyelt fatemplomra Apahidán.
Leírás a wikin, de a képek azért megmutatják miért is csalogatott ide a geoláda, amit szinte azonnal megtaláltam.
Itt főképp a rendszámmal ellátott lovaskocsi volt az egyik látványosság :)

Ezt követően a kötelező tennivalók után, nem maradt más hátra mint a hazafelé venni az irány! Háhá, beterveztem Én az útra egy nagyon szép kis látványosságot.

De előtte azért sikeresen megtaláltunk egy másik érdekes ládát is, ami az Ördög szikla néven várt bennünket.
Gyors parkolás, majd kerestük a jelek alapján a dobozkát. Kis keresgélés után meg is lett. Ha jól tudom, akkor homokkő, Ördög szikla, ördög köve. Gomba alakja van az erózió miatt és persze a víz és az időjárás hatásai miatt. A magassága olyan 6-7 méter lehetett (na jó, pontosan 6,5 méter)

Menet közben észrevettem egy nagyon szép kis templomot, még jó hogy megálltunk előtte. Itt ugyan nem volt láda, de azt hiszem megérdemelte a hely a pár perc pihenőt. Nem is formája, hanem a színe ami megállított bennünket. Le is kellett gyorsan fényképezni. Egy takaros kis alacsony költségvetésű kis templomocska ami kék. Mellette viszont az új építésű hatalmas és csicsás "másik" templom. Hát nem érdekes???



Na de haladjunk tovább, hiszen vár a mai nap fő látványossága a Sárkányok kertje
Erről egy későbbi bejegyzésemről olvashatsz. Ez volt az utam legszebb és legjobb pontja.

A következő állomás Zsibó...

Ha már erre jártunk akkor egy a közelben lévő kastély mellett se menjünk el, irány Zsibó. A legnagyobb barokk kastély Erdélyben. Botanikus Kert a parkban.
Wesselényi kastély a 18. században épült és nem ért véget a 19. században. Az államosítás után a külső palota nem nagyon lett felújítva. többnyire üres. A bútorok, kályhák, festmények és dísztárgyak, a 20. századra már mind-mind eltűntek.
A kastélyt 2011-ben a Wesselényi család örökösei visszakapták, ami ma sajnos nem látogatható.

Ez egy nevezetes pont volt, hiszen Én voltam az első megtalálója ennek a rejtésnek, ládának. FTF!!!!


Na, ekkor kezdődött egy kis sztori. Négykerekű logisztikával mentünk be az arborétumba! Lassan, de biztosan - egy román ember mondta is, vagyis mutogatta, hogy vissza, kanyar, parkoló vagy valami ilyesmi. Egy hangot sem adott ki csak mutogatott. Ekkor visszamentünk, egy jó nagy kör ebben a városban, majd ugyanoda leparkoltunk ahonnan indultunk és gyalog kezdtünk bemenni az arborétum területére, fizetés nélkül. Hátsó bejárat, nagy hatalmas behajtani tilos táblával. Nem volt gond, egy kicsit sétálgattunk a kert területén, ahol nagy erőkkel dolgoztak, újjítgattak.



Nem mentünk sok helyre, csak az udvaron kerültünk egy nagyot ahol hihetetlen látványokban volt részünk. Nagyon szép lett, lesz ez az arborétum - vajon benn milyen lehet? Kicsit sétálgattunk 35 fokban, majd a geoláda felé vettük az irányt. Ha már itt vagyunk akkor találjuk is meg. A láda felé jó nagy kanyart tettünk, de ez nem volt baj, hiszen az állatokat is láthattuk mert azok is vannak itt ám. Őzek, vaddisznó meg ilyenek, de nekem a mókus tetszett a legjobban. Nem igazán ijedtek meg emberek látványától, szépen lassan engedett magához közel, hogy egy jó képet csinálhassak róla.


Irány a láda és lassan induljunk a határ irányába. Így is lett! Gyors találat, majd indultunk is a kocsihoz, hiszen a határ mellett még valami ebédet is kellene vételezni, mielőtt átlépjük a határt.
Azért ebben a városban láttunk meg egy igazán érdekes "látványosságot". Nem tudtam hova tenni, de Ők felrakták a tetőre...

Innen tovább már csak Careiben álltunk meg ebédelni, hiszen az otthoniak várnak már bennünket. Jó pár kilométert levezettem, de azért egy hazai ládát még sikeresen elcsíptem az egyik pihenőben - zárásként.

Hát ennyit a szomszédos ládázásról. Örültem, hogy ismét ott lehettem és újabb élményekkel térhettem haza. Bízom benne, hogy hamarosan újra látom Kolozsvárt - legyen az bármilyen körülmények között. 

A bejegyzés másolata és további képek a TravelPod oldalán megtalálhatóak!

Most már a hazai ládázások következnek, hiszen itt az ősz, itt van újra.

GEONEO The Travel Bug 2015