2017. október 21., szombat

+one a Víztorony a Belvárosban

GCBLVT
Ha már Budapesten járunk, akkor a mostanában megjelenő ládát se kerüljük el - gondoltam. Gyors parkolás a közelben, pár lépés, mugli veszély. Épp csak a vakok nem látják meg a ládát, remélem azért hosszú életű marad.

Na, de miért is itt ez a láda?

Víztorony a Blahán! A Népszínház utca háztömbjének közepén magasodik az 1895-ben épített víztorony. Ebből kapta a Blaha Lujza téri színház színpadtechnikai berendezése a vizet.
Ebben az épületben volt a kazánház, innen indult ki a színház gőzfűtésének csővezetéke és a szinpadi zápor vízvezetéke. Az épületet a Nemzeti Szállodán át a Nagykörút alatt alagút kötötte össze a színházzal. A szinház épületet felrobbantották, az algutat betemették.

A torony tetején jelenleg tárgyalóterem lapul.

GEONEO The Travel Bug 2017

+one a Magán Zoo, Felsőlajos

GCMGNZ
Ismét egy állatkertes kirándulás, természetesen a geoláda sem maradhatott ki a mai napból. Mindig öröm, ha egy új ládát sikerül megtalálni.
Jelenlegi helyszín Felsőlajos - Magyarország első magánállatkertje. Ez az állatkert már nem Abonyban található 2015 óta - pedig már ott is jártunk.
Az állatkert tulajdonosa Tóth Tibor kezdeményezte, építette és működteti mindenféle támogatás nélkül - csak a belépőjegy és az adományokból tartja fenn és folyamatosan szépíti is a parkot.

Érkezésünkor jöhettek az állatok, egy igazán kellemes kis séta és beszélgetés lett belőle. Mikor már mindent láttunk a várva várt geoládához is el kalauzolt bennünket a GPS. Sikeres találat, egy újabb pont a magyar játszótéren.

Na, de lássunk is valamit az állatkertből. Most nem leírással és fotókkal készültem, hanem egy kis videóval. Kellemes nézelődést!
GEONEO The Travel Bug 2017

2017. október 20., péntek

+one az EMH

GCEMH Madas László Erdészeti Erdei Iskola
Ha már Visegrád, akkor geocaching és egy kellemes kis séta ehhez a többpontos multiládához ami egy virtuális és egy valódi hagyományos ládából áll.
A Mogyoró-hegyen található az 1988-ban alapított Madas László Erdészeti Erdei Iskola, mely hazánk első erdei iskolája. Megalapítása óta folyamatosan működik,  évente 6000 látogató befogadásával. Számos program kerül itt megszervezésre, nagy része iskolásoknak és óvodásoknak. Mára már terjeszkedtek a programok, az Erdei ünnepek programsorozat és tematikus túrák a családoknak nyújt nagyszerű élményt - természeti és népi hagyományokkal ötvözve.
Mikor odaértünk a területre nem egyből a láda volt a cél, szerettük volna megnézni az itt rejtőzködő látványosságokat, érdekességeket. 
Elsőnek az ott lakó malacka volt amit megnéztünk, mely a tuajdonosoké és még a foci meccset is nézi. 

Ezt követően átmentük a túloldalra és a virtuális pontot kerestük meg - sikeres találat! Majd be csalt minket a látvány az épületbe is. Nagyon kedvesen fogadtak, mi meg jól szét is néztünk odabenn.

A geoláda megtekinthető a geocaching.com-on is.


GEONEO The Travel Bug 2017

GC64J45 - Mogyoróhegyi erdei játszótér (GEONEO-GEOCACHING-H)

Mogyoróhegyi erdei játszótér
A tegnapi nap után alkalmunk volt Visegrád környékén bóklászni egy kicsit. Elsőre azt hittük, hogy igen kilóg az eső lába sőt hűvösnek is indult a mai nap, de később kikupálódott az idő.
Négykerekű logisztikából kiugorva egy játszótérre érkeztünk az erdő közepén. Ezzel a sétával újra növelhettem a nemzetközi játéktéren való geoláda találataimat.

Röviden a játszótérről - ahogyan az a geoláda honlapján is szerepel: egy klassz játszótér szép környezetben, jó levegőn.

GEONEO The Travel Bug 2017

+one a Visegrádi Függőhíd

Visegrádi Függőhíd

Egy kellemes nap után, ismét egy kellemes nap következett! Mivel itt tartózkodtunk Visegrádon, végre ehhez a ládához is eljutottam. Már jó rég kinéztem magamnak, mindig is vonzott ez a hely, maga a Visegrádi Függőhíd.
Több látványosság is van errefelé, szépen lassan mindet fel kell fedezni. A csekély kis túránk alatt érinthettünk több érdekes pontot, látnivalót míg a ládáig elértünk. Persze a geocaching is nagy szerepet játszott a mai nap (is) hiszen van itt magyar és nemzetközi rejtek is.
Szépen lassan csordogáltunk a túristaúton lefelé, mígnem elég gyorsan elértünk a függőhídhoz. Kicsit bámészkodtunk a híd mellől, majd jöhetett az áthaladás és a láda felé baktattunk. Az erdő csendes volt, lehetett hallani az állatok mozgását is a sűrűből. Tovább haladva lefelé eljutottunk a boltíves fahídhoz is, melyre természetesen fel kellett mennem - ki kellett próbálnom. Teljesen rendben volt, bár a látszat nem ezt mutatta. Igen pazarul néz ki ez az öreg híd.

Közvetlen a híd után a földdel befedett fa házikót is megnéztük, hátha lakik benne most valaki. Benn senki, de annyi bizonyos, hogy van alkalmi lakója.

A ládát viszonylag elég gyorsan megtaláltuk, jöhetett a pecsét és a gondos visszarejtés. Ismét egy újabb sikeres találat - mindkét játéktéren. Ez is egy páratlan napnak sikeredett!

És, hogy miért is nevezetes még Visegrád a vár és a függőhídon kívül? A Visegrádi építésztáborokról. Makovecz Imre vezette építésztáborok nyíltak nyaranta az építészhallgatóknak. Helyszíne a Mogyoró hegy volt. Na ezen a helyen aztán megvalósíthatták elképzeléseiket. 1981-2001 között számos, különböző épületek készültek itt el fából, kőből. Sajnos nagy részét az idő elpusztította, de maradt azért pár belőlük.

GEONEO The Travel Bug 2017


Jókor, jó helyen!

Semmi nem történik véletlenül!

Ebben a bejegyzésben egy igen érdekes történetet szeretnék megosztani veletek. Még pedig arról, hogy mindennek megvan az oka, a miértje és az eredménye.

Jelenlegi helyszín Visegrád, jobban mondva a Fellegvár környéke, avagy a városfelé vezető turista út. 

Ezen a szép napon, kisebb nagyobb események után, fejfájást követően - később sikerült neki indulnunk a "nagyvilágnak". Erre a napra a Visegrádi Fellegvár és az azt körülvevő geoládák megkeresésének szenteltük.
Szóval megkésve, de sikeresen elindultunk Visegrádra, fel és fel, felfelé kanyarogva a vár bejáratához. Ekkorra már igen elindult felfelé a hőmérő higanyszála, hiszen 33 és 35 fok között volt valahol. Borzalmas melegben, irány a parkoló elfoglalása. Egy kicsit várakoznunk kellett, mert ám parkoló hely nem akadt, mégis beengedtek a fizetős területre. Kicsit morogva, de a végén gondoltam egyet és a járdára álltam fel, hogy végre neki indulhassunk a látványosságok felderítésére.
Általában elsőnek a mosdót látogatjuk meg, hiszen a hosszú utazás és persze a meleg miatt bevitt folyadékot "cserélni" is kell! Minden esetre ezen a napon is oda kellett figyelni a folyadék bevitelre. Ezt követően már nem bírtuk ki, hogy az itt lévő bazárba vagyis souvenir-es boltba be ne menjünk. Természetesen köveket keresve, nem ám hűtőmágnest!
Rá is találtunk két mefelelő példányra, ami biztosan díszíteni fogja a nappalit.
Bevásárlás után egy hideg jégkrém és már indulhattunk is útnak. Nem a vár, hanem egyből a túrista út volt a cél, hiszen az vezet a geoládák irányába.
A jelekből már láttuk, hogy nem lesz olyan egyszerű ez a kirándulás sem, hiszen magasan is vagyunk, fent a fellegek között és az út meg lefelé visz. Páran kószáltak arra, gondolva, hogy egyszerű séta ez.

Menet közben beszélgetve s a digitális térképet lesve kerestük a megfelelő irányt, utat, de hát nem volt egyszerű mert a világháló nem minden esetben akart jeleket küldeni a kütyümre. Mindenesetre tovább haladtunk, hiszen nincs is olyan messze a cél....légvonalban!
Piszkos meleg volt. Viszont amit pozitívan éltünk meg az az, hogy nem a tűző napon, hanem a fák alatt árnyékban haladtunk végig. Persze azért úgyis borzalmas meleg volt.
Mikor a GPS-re néztem láttam már, hogy nem is olyan közel vagyunk a kiszemelt ponthoz ezért próbáltunk gondolkodni merre is menjünk. Jobbra vagy balra?
Neki vágtunk jobbra, ami a magasabb pontokhoz vezet, de pár lépést követően meggondoltuk magunkat, inkább a bal lesz a megfelelő. Így hát visszafordultunk és mentünk továbbra is lefelé a fellenvártól valami torony irányába.
Áhá, ez az út vezet a Salamon toronyhoz, na meg be Visegrádra. Nem lankás, henem inkább nagyon lejt. Időközben pár sétáló ember, túrázók és egyedül gyaloglók előztek meg. Ebben a melegben még viccelődtünk is, hogy hogy meg vannak izzadva az emberek, de ez az út lefelé visz s majd nekünk is erre kell visszafelé, vagyis felfelé kajtatnunk a négykerekű logisztikához vissza.

Mikor szépen lassan ereszkedtünk lefelé a turista úton észrevettük, hogy aki korábban megelőzött bennünket aturista út közepén csücsül. Mi sem természetesebb, hogy rá is kérdeztünk nincs e valami baj, csak nem megcsúszott a lejtőn a köveken.
Na ekkor már láttuk, hogy itt igen van ám baj - nem is kicsi mert a boka az nem van jó helyen.
Kicsit nyöszörögve kaptuk is a választ, hogy megcsúsztam és valószínű kificamodott a bokám. Hát akkor itt a segítség - mondtuk és megpróbáltuk talpra állítani. Sajnos ez nem ment, de ekkor már a hölgyre nézve láttuk, hogy több kell itt mint mi. Na, de hogy ne legyen fennakadás gyorsan megnyugattuk és leszaladtunk valamiféle segítségért az út végére a Salamon toronyhoz.
Pár perc után odaértünk és voltak is ott emberek, látogatók, na meg lovagok is. Lesz itt segítség - gondoltuk. Sajnos NEM SEGÍTETT SENKI! Jaj-jaj nem is tudom mit is kellene tenni, mi is lenne a legjobb - hozzuk le! Nem tudjuk mozdítani sem, ide több kell.
Hívjanak mentőt - mondták, még a telefont sem indtották, sőt kérdezték, hogy ugye 104 a szám?

Na ekkor rendes állampolgárokhoz méltan mi hítuk a mentőt, Ők meg tovább ballagtak. Ahogyan azt kell, helyszín, sérülés, sérült és minden információ átadva a mentőknek, majd vissza is igazolták, hogy úton van a segítség.


Ezt követően vissza mentünk a sérülthöz s próbáltuk tartani benne a lelket - beszélgettünk és, persze mondva, hogy minden sínen van jön a segítség.


Beszélgetésünkkor mondta, hogy jó páran elmentek mellette, rá sem hederítettek, sőt meg sem kérdezték van e valami probléma. Milyen érdekes, a turista út közepén ül, fekszik valaki és kikerüljük. Eléggé siralmas ez a dolog, de mi ott voltunk és segítettünk.


Nagyon sok mindenről beszéltünk ebben a fél órában. Még a mentősök is visszahívtak, hogy pontosítsuk a helyet és persze, hogy ne aggódjunk úton vannak már a közelből csak oda kell jutniuk a Salamon toronyhoz. E közben Én kimentem a turistaút elejére, ahol már aszfaltozott az út, ott vártam a mentő megjelenését, útbaigazítás gyanánt.


Időközben beszédbe is elegyedtem pár kirándulóval, akik szintén érdekesnek tartották, hogy vannak ilyen helyzetek s nem segítenek az emberek. Ami jó esett, hogy kaptunk is ám dícséretet, hiszen Mi segítünk, mindent megteszünk annak érdekében, hogy egy ismeretlen megfelelő helyre kerüljön - nem hagytuk magára.

Rövid idő eltelte után kicsit odébb mentem az ösvények kijjebb a főút irányába, ahol végre megpillantottam a mentőautót. Gyors bemutatkozás majd útmutatás a megfelelő helyhez.
Kipattantak és kérdezték is, hogy mi az állapot, hogyan tudnak odajutni. Én mondtam ám, hogy gyalog és a lehozatalhoz is kell valami, de először csak pár kötszerrel indultak neki a felfelé menetnek. Látták Ők már, hogy itt több kell majd, hordágy vagy valami ülő alkalmasság amin le lehet majd szállítani a hölgyet. De hát a rest kétszer fárad.

Mikor a sérülthöz érkeztünk jöhetett is a boka vizsgálata és annak rögzítése. Elég gyorsan ment, viszont amikor a cipő lekerült a lábról akkor már gondoltuk, hogy lesz nagyobb fájdalom is és a vér is próbálkozik odajutni. Hát igen, de meg kell mondjam, hogy a hölgy igen jól tartotta ám magát, szinte leplezte a fájdalmát. Picit később már láttuk, hogy sápadt már, de végre itt a segítség és jöhet a lefelé vezető út. Gurulós ülőszékbe bele, majd irány a túra befejezése. Négyen segítettünk lefelé a lejtőn. Elég jól ment, egészen a lépcsőkig, na ott már volt egy kisebb akadály.

Visszatérve egy kicsit az ellátásra, kötszer, fásli, valamiféle sín. Nem is ez a lényeg, hanem, hogy jöttek arra újabb kirándulók lefelé a lejtőn - természetesen szandálkában és papucsban. Mondták is a mentősök, hogy itt vannak a következő áldozatok! A kirándulók válasza pedig csak annyi volt, hogy a túra cipő itt van a hátizsákban! Na, ez kész. Hál' Istennek nem történt újabb baleset, de volt pár megcsúszás a lejtős, köves úton. Nem kellett sokat lefelé menni az aszfaltozott útig, de azt elég meredeken kellett megtenni.

Mikor a lépcsőnél próbálkoztuk jött egy újabb segítő kéz, de nem ám honfitársunk, hanem egy külföldi, hiszen látta, hogy mi történik és segíteni szeretett volna. Na, így közösen sikeresen lejuttattuk a sérültet a mentőautóhoz.

Megjegyzem odafenn még viccelődtünk is és a mentősök is mondták, hogy még tűzoltókat is lehetett volna hívni a természet adta akadályok legyőzésére. De hát ügyesek vagyunk mi, megoldottuk.

A mentőnél már nyugodtabb volt a helyzetm minden a helyére került. Sérült a hordágyra, majd be a mentőbe, hátizsák is megvan, lehet indulni és helyrerakni a dolgokat.


Sűrű köszönések és örök hála, hogy itt voltunk, segítettünk és a szabadidőnket áldoztuk arra, hogy egy ismeretlennek segíthessünk, hiszen az bajba jutott.


Minden a helyén, a mentőautó ajtó becsukódott - mi meg neki indultunk a négykerekű logisztika felé, ami odafenn van a várnál, vagyis amin lejöttünk út, azon kell visszafelé is mennünk. Az időjárásról annyit, hogy micsoda szerencse, hogy nem a tűző napon kellett lenni, hanem a fák alatt árnyékban, de úgyis piszkos meleg volt.

Nem különben most, hogy ismét felfelé kell haladnunk. Ahogyan figyeltem szerintem fele annyi idő alatt felértünk mint elsőnek lefelé. Na folyt is rólunk a víz mire felértünk, de majd jól lehűtjük magunkat egy limonádéval később pedig a szálláson lévő hűs medencében lubickolva.

Végezetül csak annyit, hogy jókor, jó helyen és nem történik semmi sem véletlenül!
   

A nap befejezése pont ugy sikerült mintahogyan azt szerettük volna. Hűsítő pancsolás és egy kellemes kikapcsolódás.


Másnap egyanezen a tájon kalandozhattunk egy keveset, sok-sok látnivaló és pár geoláda amit sikeresen meg is találtunk.


UI: a történtek után, másnap kaptunk is visszajelzést a balesetestől, hogy most már "minden rendben van" - bokatörés, gipsz - jöhet a felépülés.


GEONEO The Travel Bug 2017